Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"

Sipos Lajos • „... Egy megújítandó Európában...’

23

1941-ben Kolozsvárt közreadták az Üdvözlégy, szabadság című antológiát Horváth Imre, Horváth István, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Szabédi László és Derzsi Sándor verseivel.

Az öröm azonban nem volt felhőtlen.

Az Erdélyi Helikon szerkesztőségi közleménye már szót emelt az Észak- és Dél- Erdélyt elszakító „új határvonal”-ról, mely „sok-sok drága magyar szívet választ el” a Magyarországhoz visszakerült résztől. Wass Albert emlékező prózájában egyszerre beszél „öröm”-ről és a Dél-Erdélyben maradt magyarokra gondolva mérhetetlen „fájdaloméról, „könnyéről, és csak a lélekben átélhető „testvérdombok”-ról, melyeket úgy kell „átölelni és egyben szítani [...], hogy ne tudjanak egymástól soha elmaradni.” Reményik Sándor 1940 szeptembere utáni verseiben is ott kísért a túloldalra került magyarok sorsa. Az 1941. január 26-án, Budapesten írt Ott túl... című versében így:

Ott túl a déli Erdélyi-gránicon Újév hajnalán csordul a pohár,

Keserűségtől túlpezsgő pohár:

Csak annyi egy képes-lapon:

„Hallja: hogyan süvít a szél??/”

S két név. S túloldalon a hegyek képe:

Az égbenyúló hegyeké.

Öröktől fogva a mieinké.

És én most már szabad magyar vagyok És hallgatom - - Belülről hallgatom Hogyan süvít ott künn a szél,

Süvít, mint a végítélet szele,

S a lelkemben majd megszakadok.

Válaszul: hallom, hogy süvít a szél.

Mert kinek írnám, az sínylené meg Megkeserülné ő.

Még virágnyelvünket is elrabolta,

Elrabolta ez a rabló Idő.

S jön, hogy habzó keserűségemben Visszanyert, fájó szabadságomat A világ, s az Isten lábához vágjam:

Nesze - nem kell - -Amíg minden testvérem nem szabad!