Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Kabdebó Lóránt: A nyugati gondolkozás "hézagai"-ról (József Attila: "Költőnk és Kora")

Kabdebó Lóránt • A nyugati gondolkozás „hézagaidról

87

lehetne egy másik magyar költő, Weöres Sándor (1913-1989) Grádicsok éneke című versciklusának záró darabja. Szövege a „testvilág”-ot éppúgy érzékeli:

Vagy azért kell-e élnem, hogy haldokolva, kedvét messziről sóvárogjam kiszakadtan, örvényben ingva nézzem, mily diadalmenetként vonul, nem nőve-fogyva, mozdulatlan!

mint a „lélekvilág”-ot:

A változó világon átnyúlva szakadatlan* fürdőm oly végtelen harmóniában, mit a művészi álom nem rögzíthet szavakban, belőle a versben szilánk van.

Ez a szünetlen élmény eltávolít a földtől, fejemet kéken-túli égbe ásom, többé már nem remélvén táplálékot göröngytől, zord idegen lett boldog vallomásom.

Nem gyarapodni többre, nem élni, oda vágyom, honnan hűségesen kísér szerelmem, izzón olvadni benne, legyen szabadulásom attól, mi én, s nem az ő tükre bennem.

Ez esetben a poétika által felszabadított sokféleség nemcsak az individuális szabad akarat teherpróbája, hanem a személyes létezés elrendezettségének, biztonságérzetének megnyilvánulása.