Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Valachi Anna: "Romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben" - nyomozás József Attilával saját élettörténete után
Valachi Anna . „ROMLOTT KÖLKÖKRE LELTÉL...’ 73 lenség a világ szemében, ha a sors kihívásának tekinti mindazt, ami születése óta vele történt. A „mesék tejével” magába szívott, csodaváró attitűd mellett a szavak mágikus hatalmába és teremtő erejébe vetett hit is erősítette küzdőkedvét. A tizenhét éves korában megfogalmazott verses nemzedéki program - a Fiatal életek indulója - tanúsága szerint a nyelv segítségével külön világot teremtő, személyes varázserejében és bűbájos képességeiben bízó költő úgy érezte, hogy a kisemmizésükbe beletörődött, robotoló apák fiai „vashittel, jó bátorsággal” „fölcserélhetik” a sorsukat. A korai József Attila-pályarajzok szerzőit - akik többnyire a baráti köréhez tartoztak - maga informálta mozgalmas múltja eseményeiről,6 s ennek köszönhető, hogy a korabeli újságokban megjelent költőportrék 1924-től - istengyalázási perétől - kezdve mindinkább fantasztikus kalandregényekre emlékeztettek, s a szerzők amolyan modern mesehősnek ábrázolták a társadalmi számkivetettségét tehetségével feledtető csodagyerek-költőt. „Rikkancs, aki ünnepi beszédeket gyárt a kaszinói urak számára” - „Új magyar költő, akinek élete Jack Londonéval vetekedik” - ilyen címekkel jelentek meg róla 1924-27 között az újságíró-barátok fogalmazta, fordulatos életút-rekonstrukciók.7 Németh Andor - József Attila későbbi biográfusa - 1928 augusztusában a Literatura című folyóirat „írók furcsa élete” rovatában így jellemezte cikkében a „tollából” és „tenyeréből” élő, a sorsnak fityiszt mutató magyar költő elképesztően mozgalmas életútját: „Volt kanász, szárazdajka, fahordó, kenyeres, cukrászfiú, hajósinas, kukoricacsősz, mezei napszámos, bankhivatalnok, könyvügynök, egyleti szolga, házitanító és újra rikkancs. Próbált meghalni: lúgkővel, gázzal, kötéllel, bicskával, méreggel és vonatelgázolással. Huszonhárom éves.”8 Nem nehéz fölfedezni a fiatal költő törekvését, hogy vágyaihoz és céljaihoz igazítva, maga teremtse meg önnön élettörténetét - noha ekkor valójában még vakon és konkrét emlékképek nélkül kutakodott múltjában. Pontosan dokumentálja ifjúkori önszemléletének aktuális állapotát egy 1927 júniusában kelt levele, melyet Cagnes sur merből írt Jolán nővérének, s arra kérte, írja le számára, hogyan tud visszaemlékezni 13-14 éves korából egy iskolahét érzéseire. „Ne azt, hogy most milyen érzések támadnak benned, visszaidézvén ezeket az eseményeket - kérte nővérét -, hanem, hogy akkor miként történtek érzéseid; és részletezve, tehát hétfőn reggel fölkeléskor, reggelinél, az első óra előtt és alatt, szünetben stb. Erre szükségem van és azért kérem tőled, mert a nők az ilyen apró és mégis fontossá ülepedő dolgokat jobban megőrzik s mert nekem sejtelmem sincs semmiről, ami ezt a koromat ilyen viszonylatban illeti.”9 Eldönthetetlen kérdés, vajon miért lehetett szüksége ekkoriban József Attilának a feledés homályából előcsalogatott, réges-régi családi emlékképekre, miközben a francia tengerparton próbálta kiheverni párizsi költői kudarcait. Szabolcsi Miklós
