Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Lengyel András: A Medvetánc keletkezéstörténetéhez - egyik homályos mozzanatáról
Lengyel András • A Medvetánc keletkezéstörténetéhez 67 hogy A Hír című hetilapban 1933 nyarán Németh Andor és Koestler együttműködését dokumentáló riport jelent meg. S végül az is tény, hogy József Attila verse, a Medvetánc az 1932 októberében kinyomtatott Külvárosi éj kötetben már benne van; a vers keletkezése tehát semmiképpen nem hozható összefüggésbe egy Berényéknél történt 1933 nyári vagy őszi vendégeskedéssel. Ám kérdés, kizárja-e mindez annak lehetőségét, hogy 1932 nyarán vagy koraőszén Németh Andor Berényék lakásában, József Attila és Koestler Arthúr társaságában Bartókot zongorázzon, s így közvetlen inspirálója legyen a Medvetánc megszületésének? A válasz, ha számba vesszük adatainkat, egyértelmű nem. A Németh Andor elbeszélte epizód igenis lehetséges, nincs kronológiai anomália a történetben. Mit állított Németh Andor? A következőket: „Még egy napra emlékszem, melyet együtt töltöttem Attilával és Koestlerrel Berényék villájában. Hangulatom nagyon fanyar volt pillanatnyilag, mert már két hónapja tartoztam a lakbérrel a háziaszszonyomnak, s az már nagyon szorongatott, Koestler pedig éppen el akart pályázni Pestről. A Párizsi Áruházas Balog Laci adott neki pénzt útiköltségre. Most azonban, mikor Koestler látta, hogy milyen rossz a hangulatom, hirtelen egyebet gondolt, félrehívott, és a kezembe nyomta a jegy árát.» - Majd szerzek máshonnan« - mondotta. Nyilván lehettek más kommunista forrásai is. Erre megnyugodtam, és Attila kérésére ötször-hatszor eljátszottam Berényék zongoráján Bartók Medvetáncát A verset néhány nappal ezután írta Attila” (Németh 1989.455.). Az emlékezés hitelének mérlegelését nehezíti, hogy a szöveg, amelyből idéztünk, 1952-53-ban keletkezett, Németh Andor életének utolsó idejében. A szerző ekkor már beteg volt, olykor memóriája is megbicsaklott. Erre már az emlékezések közlője, Réz Pál fölhívta a figyelmet (vö. Németh 1989. 476.). S az egyik memóriabotlás szempontunkból sem lényegtelen. Az idézett szövegrész előtt két bekezdéssel Németh ezt írta: „1932 nyarán visszatért Koestler Arthúr barátom a Szovjetunióból. [...] Mikor megérkezett Pestre, váratlanul meglátogatott a szokott helyemen, a Parlament kávéházban. Ezek után Koestler megtelepedett Pesten, és rövidesen Attilának a legkedvesebb barátja lett” (Németh 1989. 454.). Koestler azonban nem 1932-ben, hanem 1933-ban tért vissza a Szovjetunióból, s töltött el hosszabb időt Budapesten. S ez a tévesztés látszólag perdöntő; Némethet becsapta memóriája, s így - vélhetjük - a minket érdeklő epizód is valójában 1933-ban történt, József Attila pedig nem a zongorajáték inspirációjára írta meg versét.
