Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Lengyel András: A Medvetánc keletkezéstörténetéhez - egyik homályos mozzanatáról
66 Űj Dunatáj • 2005. március rény Róberték lakásán ő játszotta el Bartók Medvetáncát, s ez után néhány nappal született volna a vers” (Szabolcsi 1998, 204-205.). Annyi mindenképpen bizonyos s ezt Szabolcsi Bence elemzésére hivatkozva Szabolcsi Miklós el is ismeri: „A Bartókzongoradarab valóban adhatott inspirációt formában, hangnemben” a költőnek (Szabolcsi 1998.205.). S az is tény, hogy a költő és Bartók kapcsolata valóban létezett; más szálakon: más Bartók-műveken és - utóbb - a személyes találkozásokon keresztül is érvényesült. (József Attila mint a Szép Szó szerkesztője kért s kapott írást Bartóktól, tanulmányt akart írni róla, stb.) A Bartók-zongoradarab és a József Attila-vers összefüggésrendjének azonban van egy problematikus mozzanata: „Az esemény időpontját Németh Andor nem kimondottan, de más elmondott eseményekből kikövetkeztethetően 1932 nyarára teszi - József Attiláék azonban valójában egy évvel később laktak Berényéknél” (Szabolcsi 1998. 205.). Ha tehát a Németh Andor elbeszélte epizód nem 1932-ben, hanem 1933-ban történt, Bartók zongoradarabjának eljátszása nem inspirálhatta a költemény megszületését; Németh tehát alaptalanul hozta összefüggésbe a két dolgot - a Berény-villában való zongorázást és a vers megszületését. A nagy kérdés tehát az: volt-e, lehetett szerepe Németh Andor zongorajátékának a vers megszületésében, avagy csupán az emlékezésekben nem ritka öntudatlan konfabulálásról van szó? A kérdés eldöntése nem könnyű. Az összeszedhető életrajzi adatok azonban talán segítségünkre lehetnek. Ami kétségtelen: József Attila és élettársa, Szántó Judit 1933 nyarán és őszén csakugyan lakott Berényéknél. Ezt egy kérvényében maga a költő mondja el: „még ez év augusztus 1-én kilakoltattak - írta 1933. október 8-án Hómann Bálintnak - s azóta Berény Róbert festőművész nyújt számomra fedelet. Külföldi útjáról azonban a napokban hazaérkezik s nékem lakás után kell néznem” (JAVL 294.). A lakás, amelyet Berény ideiglenesen átengedett a költőnek, a Városmajor u. 36.1. emeleti lakása volt (vö. Szabolcsi 1998.253.). Varga Katalin újabb kutatásai megerősítik József Attila vallomását. Tőle tudom, hogy a költő több, 1933 novemberi bírósági idézésén ott van a kézbesítő följegyzése: nem kézbesíthettem, mert a címzett a Székely B. u. 27. alól a Városmajor u. 36. alá költözött. (Az idézések hasonmása előreláthatóan abban a képeskönyvben jelenik meg az évfordulóra, amelyet Varga Katalin most állít össze.) Az is tény, hogy Koestler Arthúr, akit Németh, mint a zongorázáskor a Berényvillában szintén jelenlévőt emleget, 1933 nyarán és őszén Budapesten tartózkodott. Ezt emlékirataiban ő maga is elmondja (Koestler 1989 [1954].), de erre vall az is,
