Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Műmelléklet: Cyránski Mária szobrászművész

zus szabályaitól való eltérést. A szépirodalmi szövegekben a szabályok megszegése a szöveg többletjelentésének egyik hordozójává, a mű poétikai, esztétikai, ideológiai és etikai jellegű másodlagos struktúrájának6 kifejezőjévé válik. így tükrözi Ionesco abszurd világlátását a dráma nyelvhasználata, párbeszédeinek szerkezeti és pragmatikai jellemzője, hiszen a lét abszurditásának hiteles kifejezője a kommunikáció abszurditása. A kopasz énekesnő párbeszédei gyakran szétfeszítik a diskurzus strukturális kereteit, bemutatva ezzel egy torz világ torz kommunikációját, mely a felek közötti kiüresedett emberi kapcsolatok verbális tükörképe.

Vizsgálatom tárgyául a darab három diskurzusát választottam. Az 1. jelenet a Smith házaspár vacsora utáni beszélgetése, ahol a szituáció és a dialógus szerepviszonylatai hétköznapi jellegű kommunikációra utalnak. A 4. jelenet a Martin házaspár megismerkedésének történetét mutatja be konvencionális illemszabályok, nyelvi benyomáskeltési stratégiák7 és udvariassági maximák8 használatával. A 7. jelenet a társaság közös diskurzusa, melynek megfigyelése alkalmat ad a beszélőváltás szabályainak, a beszédjog megtartásának és átvételének, a betét- és mellékszekvenciák megjelenésének tanulmányozására.

A társalgás kezdetén a legfőbb cél a felek partneri viszonyának kialakítása, a kapcsolatba kerülés elérése. Ez a hétköznapi beszélgetésekben kezdődhet az indító fél szerepének definiálásával, mely magában hordozhatja a partnernek szánt szerep felkínálását, a pozicionálást is. A másik fél reakciója, a szerep elfogadása vagy módosítása függvényében a beszélgetés többféle módon alakulhat tovább. A kezdő lépések között szerepelhet a szituáció vagy a téma meghatározása is. A drámai dialógusban a családtagok folyamatos kommunikációs készenléte miatt nincs szükség a szerepek definiálására, a zavartalan diskurzushoz elegendő az is, ha a megszokott szerepekhez képest egyik fél sem mutat eltérést. A szituatív elemek meghatározására is csak abban az esetben van szükség, ha azok jelentős mértékben változnak, s nem indokolt a téma kijelölése sem, ezért gyakori az „in médiás rés” kezdés, a belebonyolódás9 helyett a téma közepébe vágás is. Ez a típusú belebonyolódás figyelhető meg az 1. jelenetben, ahol a feleség a vacsorára és az időre vonatkozó kijelentésekkel indítja a társalgást: „Nocsak, kilenc óm. Megettük a levest, a halat, a szalonnás krumplit meg az angol salátát.”10 A másik két jelenet indítása konvencionális társalgási fordulatokkal, sőt közhelyekkel kezdődik, a belebonyolódáshoz pedig felhasználja az udvariassági maximákat. Ez a dialógusok struktúrájában a gyenge vagy kötés nélküli szerepviszonylatokra jellemző, holott a 4. jelenet ágensei erős kötésben állnak egymással, házastársak: „Bocsánat, asszonyom, de azt hiszem, valahol már találkoztunk./ Én is azt hiszem, hogy találkoztunk már valahol.”11 A 7. jelenet megfelel a beszédbe elegyedés szabályainak, köszönéssel és megszólítással12 indul: „Jó estét, kedveseim!”13. Az aposztrofálás közhelyszerűségét a férj dühös, számon kérő reakciója is igazolja:

4