Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Bókay Antal: Szerelem analitika
Bókay Antal • Szerelem analitika - József Attila 1928-BAN 43 igaz, amit az elején írtam: a cím nem fedi le a forma teljességét, „Klárisok” helyett „Kláris és harang” lenne a mindenre érvényes kifejezés. A két szakasz két kép, két nagyon hasonló és nagyon tudatosan változtatott tartalmú kép, köztük egy szó, a második sorok utolsó szava és egy sor, az utolsó sor csak a különbség. Az ismételt („Szoknyás lábad mozgása / harangnyelvek...) rész egy mozzanatában tovább folytatja az első rész képi logikáját: a fenn és lenn itt is megtalálható. Az előbb szerepeltetett lány-test (a nyak és a derék után) a láb, kimarad hát a képből a test erotikus célja. Talán éppen ez a hiányos lány-test, ez az érzékinek képekben is pótolhatatlan hiánya az, ami a vers szomorúságát, melankóliáját okozza. Pár év múlva egészen másként, a női testbe hatolás szép képével - ha a valóságban nem is, de a képzeletben - kipótolja József Attila ezt a hiányt (vö. az Óda megfelelő része). De a fenn és lenn kettőse itt is felbukkan mint képi szervező erő: a lenn ülő lány és a fenn ingó harangnyelvek utalásában. A szakaszok másik képe a folyóvíz-jegenye ugyanezt a képet átfordítja: itt a lány-test (a jegenyék) lesz a fenn és a körötte formálódó tér a lenn. Lépked a kép lefelé, a világ sokrétegűsége lefele mutató logikával épül, a folyóvíz, az öngyilkosság vagy éppen a Styx vize felé. A két szakasz ismétlődő első két sora - azzal, hogy megtörik (egyszer „ingása”, aztán „kongása” - még erősebben kontrasztba állítja a változást, annak elkerülhetetlenségét, fatális jellegét hangsúlyozza. A két szakasz különbsége egyrészt a harang még előbb hangtalan mozdulása, majd a megkondulása, mely hanggal telíti a néma ingás ígéretét. A másik képi folyamat pedig a „két jegenye hajlása” és a „néma lombok hullása” változásban rejlik. Ez is hangképzetet kelt, csak míg a harang megkondul, itt a képi sor az elnémuláshoz vezet. Könnyen lehet azonban, hogy e kettő mégis azonos jelentésű: mindkettő az elmúlásra utal, ha elfogadható a harang lélekharangként való értelmezése. Nehéz pontosan meghatározni ennek az elmúlás-motívumnak az üzenetét. Lehet egyrészt egy beteljesedett szerelem, egy erotikus esemény emléke, a „petit mórt” élménye. De valószínűleg sokkal inkább a beteljesületlenség verse ez, az érzéki hiányáról szól, a vágy lehetetlenségéről és az ebből elkerülhetetlenül következő felbomlásról, szétszóródásról, vagy mindkettőről: arról, hogy a szerelem (s az érzékiség) - természetéből következően - csak örök lehet, ugyanakkor a szerelem (s az érzékiség) mégis csak és elkerülhetetlenül véges tud lenni, halál biztosan elmúlik. Élet és halál, Erósz és Thanatosz - a szerelem elmúlása és a „harmadik” Ugyanerről szólnak a szerelem elveszését, eltűnését, feladását elemző versek. Ezekben is megmarad a gyengéd szerelem, de már erőteljesebben keveredik a melankóli-
