Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Bókay Antal: Szerelem analitika
42 Új Dunatáj • 2005. március sége, örökléte, pozitivitása megfordul? (Tudjuk, József Attila később is szólt „talpig nehéz hűség”-ről.) Szoknyás lábad mozgása harangnyelvek ingása, folyóvízben két jegenye hajlása. Szoknyás lábad mozgása harangnyelvek kongása, folyóvízben néma lombok hullása. A férfi képe, két sora után eltűnik a beszélő én, helyette minden a te-re, a vágy tárgyára vonatkozik és csak a „két jegenye” képben érződik - a korábbinál sokkal halványabban, erősen allegorikus formában - újra az én jelenléte is. Pontosabban a „két jegenye” népballadából átvett allegorikus képe az egyetlen, amely a versben a szerelmesek együtt- vagy még inkább: az egymás-mellett-létét, a közelséget, ugyanakkor az egyesülés radikális lehetetlenségét jeleníti meg. Allegorikus iránya van a tér egy másik lényeges komponensének is, a folyóvíznek. Az első rész tóról az állóvízről szólt, a második már folyóvíz, az áramlás, mozgás és változás allegóriája Hérakleitosz óta. A folyóvíz azonban érdekes módon dekonstruált, olyan mint egy mozgó tükör, mert a néma lombok a „folyóvízben” és nem a folyóvízbe hullanak. Az első rész érzékeink közül a látással van kapcsolatban, van benne egyrészt egy átható kontraszt, tündöklés valami testközeli tapintásos élmény, a kláris és a kötél a nyakon, az öv a derékon közvetlenül a testhez kapcsolódik. A második részben középpontba kerül a hang és az érzetek, érzékelések elszakadnak a test közeléből, kifutnak a világba. Az is kétségtelen, hogy az első két szakasz mozdulatlanságával, van-ságával szemben a harmadik és negyedik szakasz a mozgást hangsúlyozza. A vágy léte helyett itt talán a vágy történetéről, egy narratíváról hallunk. Fontos különbség az is, hogy a két részt eltérő forma-képzet uralja. Az elsőt a kör és a középpont képzete, a másodikat a harang és nyelve, a szoknya és a benne mozgó lábak hasonló formája. Az első zárt, a myse et abyme mintegy centrumában, mélyében van, a második viszont már nyitott és mintegy kiáramlik, kihullik belőle a vágy. Az első rész zárt, kerek és ezért totális terével szemben a utolsó két szakasz tere kinyit, végtelenedik, a folyóvíz és a lábak kapcsán úttá, elindulássá válik. Ez a temporalizálódás a képeket allegorikussá teszi, harang az esküvő jelzője helyett a lélek-harang, a halál híradója. Talán mégsem
