Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Füzi László: Határhelyzetben - tűnődések Baka István költészetéről

Fűzi László • Határhelyzetben

69

még író - Pass Lajos, és még néhányan, akik viszont már abbahagyni látszottak az irodalmat, s nem ismertük őket.

(Zalán Tibor: Baka István, kortársunk 58)

Az olyan verset szeretem, ami nemcsak szól valamiről, hanem önmagában véve is valami, József Attila-i kifejezéssel: szemléleti világegész. A kép számomra nem díszítőelem és nem illusztrált gondolat, hanem a versbéli valóság alapeleme, ezért tartom szükségesnek, hogy egy versen belül a képek azonos motívumkörből vétessenek. Még pontosabban: legyen egy motívumköre a metaforák ’hasonlítóinak’ és egy más a ’hasonlítottaknak’, ezáltal próbálom megteremteni a látvány és a mögöttes tartalom egységét. ... Általában kerülöm az olyan metaforákat, amelyeknek egyik eleme elvont fogalom, mert ezeket kevésbé lehet ’látni’. Természetesen, ha ez, amit leírtam, módszernek tekinthető, akkor is csak magamra tartom kötelező érvényűnek, egy vers nem attól jó, hogy milyen elméletbe csomagolható. Ugyanakkor bevallom, hogy rám szinte csak az ’érzékletes’ versek hatnak. Ezért szeretem annyira Jeszenyint, Lorcát, és mindenekelőtt József Attilát. És nem okosabb, ’érettebb’ verseket szeretnék csinálni ezután sem, hanem érzékletesebbeket. Ha sikerül a versbéli valóságot megteremteni, abban úgyis benne van minden lényeges, amit a ’világról’ verssel el lehet mondani. ... Verseim lírai hőse nem azonos, nem is lehet azonos ’magánemberi’ lényemmel. Verset csak akkor tudok írni, ha sikerül levetkeznem azt a bizonytalanságot, esendőséget, ami általában jellemez. Élményeim ezért is csak többszörös áttétellel kerülnek be a versekbe, mert nem szeretem kiadni magam.

(„Közösségre vágyakozom” - Baka István válaszol Görömbei András kérdéseire, 30)

Mindig azon igyekeztem, hogy szép verseket írjak. Jó verseket.

(Nyelv által a világ - Balog József beszélgetése Baka Istvánnal, 230)

Számomra a gonosz Isten maga a Sátán. Ő a világban munkáló transzcendencia. Csak így tudom mondani. A világ közönye. Hívhatom Istennek is - úgysem vagyok hívő. Ezzel áll szemben a nyelv, amit használunk és én is használok. A nyelv törvényei, a nyelv szépsége. Amivel világot lehet teremteni. És ha ez ennek a világnak a közönyét, gonoszságát, értelmetlenségét tükrözi is; akkor is szép világ! Ezért is ragaszkodom a kötött formákhoz. Nem a rímhez, a ritmushoz, hanem a megformáltsághoz. Azzal, ha formát alkalmazunk, szintén világot teremthetünk. Ahogy más ember az Isten-magyarázatokkal értelmet lel maga körül, úgy én a nyelv által ismerem föl a világ értelmét. Amit ebből elfogadok, azt meg is tudom mutatni. Nekem a metafora maga a világ. Olyan,