Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Füzi László: Határhelyzetben - tűnődések Baka István költészetéről

Fűzi László • Határhelyzetben

67

Baka István költészetéről gondolkodva, s az előbb elmondottakat szem előtt tartva magam is létre hoztam két szöveghalmazt. Az egyik halmaz szövegei nagyobbrészt Baka István önéletrajzi írásaiból, vallomásaiból, az általa adott interjúkból kerültek egymás mellé, a másik halmaz szövegei pedig a róla és a költészetéről írott kritikákból és tanulmányokból. Mindkét halmaz megteremtése erős redukciót kívánt, nem is egyszerűen azért, mert a halmazoknak illeszkedniük kellett ennek a mostani írásnak a kereteihez, hanem azért is, mert - huszadik századi, és a huszadik századból a huszonegyedik századba áthúzódó, a tömegesedéssel összefüggő jelenség ez is -, az ebben a vonatkozásban megteremtődött szövegek teljessége jószerivel már nem vizsgálható. Mindkét vonatkozásban már elkészült válogatásokat, pontosabban, egy válogatást és egy értelmezési kísérletet vettem alapul. A válogatás: a Búcsú barátaimtól - Baka István emlékezete című kötet (Nap Kiadó, 2000, a kötet anyagát válogatta, szerkesztette, összeállította: Fűzi László), az értelmezési kísérlet szerzője Bodor Béla, írásának címe: ... Kemény hullámú lobbal ég..., (Holmi, 2005/ 334-353), az írásban a szerző, azon túl, hogy kísérletet tesz Baka István költészetének értelmezésére, gyakorlatilag a teljesség igényével áttekinti és értékeli az ezzel a költészettel kapcsolatban keletkezett kritikai irodalmat. Talán mondanom sem kell, hogy mindkét válogatás és értékelés a maga szempont-rendszerét követte, s a belőlük készült halmazok sem nélkülözik összeállítójuk személyes érdeklődését. Lássuk ezek után a szöveghalmazokat. (Az idézetek után feltüntetett számok a jelzett munkák oldalszámai, az életrajzi adatokkal kapcsolatosan a számok a Búcsú barátaimtól című kötet oldalszámaira vonatkoznak, a kritika-részletek után lévő számok a Bodor Béla-írás szóban forgó oldalszámai.)

I.

Irodalomról, költészetről akkoriban is beszélgettünk, de azt, hogy ő is ír verseket, tulajdonképpen véletlenül tudtam meg. Hajói meggondolom, gyanítanom kellett volna valamit, hiszen rendkívül eredeti megfigyelései voltak Ady, József Attila és Babits stílusáról és nyelvéről. Úgy alakultak azonban a dolgok, hogy saját verseiről egy szót sem szólt, s akkor sem akart igazán beszélni róluk, amikor nyilvánvaló lett, mennyire tehetséges költő.

(Rittersporn Gábor: „A zene tulajdonképpen a hite volt” - Rittersporn Gábor levele Baka Istvánnéhoz, 21)

Szegeden lakom, de Szekszárdon élek. És ezt nagyon komolyan gondoltam, hát talán azért is, mert a Szegeden való meghonosodásom igazán nem sikerült... És bennem