Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Alföldy Jenő: "Az Isten itt állt a hátam mögött..." Még egyszer József Attila istensejtelméről
Alföldy Jenő • „Isten itt állt a hátam mögött...” 33 Alföldy Jenő „AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT..." Még egyszer József Attila istensejtelméről József Attiláról bajosan állíthatnánk, hogy hívő, még kevésbé, hogy vallásos volt1 -, mégis egyike azoknak, akik a magyar líra legszebb istenes verseit írták. Hitetlennek ugyancsak nem nevezhető. Nemzeti líránkban legalább Ady Endre óta ismerjük a hívő hitetlenség ellentmondásos állapotát, amit én inkább mondanék a hitre való érzelmi hangoltságnak, mint világnézetnek, és semmiképp nem neveznék „meggyőződésnek”. Hiszen éppen arra utal, hogy az ember - ésszerűen felfogott nézeteitől és a világról alkotott képzeteitől függetlenül - nincs meggyőződve sem hitéről, sem hitetlenségéről. Értelmével nem tudja elfogadni a teremtő Isten létezését, de érzelmi világában, az intuíció fényében ráérez a gondviselő hatalomra, metafizikai élményei vannak róla vagy sajgó hiányáról. Ezek az élmények nem bizonyítékok Isten létéről vagy nem létéről, de arról igen, hogy a halandó, véges és gyarló ember csak a ráción túl találhat fogódzót, amikor a végső kérdésekkel szembesül. Ez a szembesülés mindenekelőtt a költők fájdalmas kiváltsága. Ők adnak hírt a valóságnak azokról a tartományairól, ahol az ész már nem illetékes, ahol mérés, ellenőrzés, logikus, oksági megértés nincs már, de érzelmek, szenvedések általi megvilágosodás még adódik a „szép szó” művésze számára. Többen is megírták már a hitélmény történeti alakulását József Attila költészetében. Sík Sándor korai tanulmánya óta Beney Zsuzsától Tornai Józsefig, Valachi Annától és Tverdota Györgytől Tamás Attiláig és Lengyel Andrásig kitűnő esszéírók és irodalomtörténészek avattak be minket ezzel kapcsolatos észrevételeikbe, kutatásaikba és olvasói tapasztalataikba.2 Az istenes versekről és írójukról sok mindent megtudtunk már, de hiányérzetünk, azt hiszem, sosem fog teljesen eloszlani, akárhányszor nekirugaszkodunk ennek a kérdéskomplexumnak. Mégsem hagyunk föl az erről való gondolkodással, mert az ellentmondás, amely az érett költő prózában megvallott világnézete és kései verseinek egy jelentős része közt feszül, makacsul erre ösztönöz minket. A művészi intuíció, vagy ahogy ő maga mondta, az ihlet vezette arra, hogy ne csak a logikus gondolkodás mentén keresse a megismerés útjait. A pszichoanalízisben szerzett tapasztalatai is ebbe az irányba mutattak. Kimondhatjuk, hogy - az egyértelműen hívőkkel ellentétben - József Attila számára Isten léte nem evidencia. Emésztő probléma, nem pedig megoldás. Költői képzelete, eszménykereső természete, abszolút igazságra törekvő szenvedélye és főként szenvedésektől ihletett gondolkodásmódja minduntalan felülbírálta
