Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Bíró Béla: Archaikus és modern elemek József Attila téridőszemléletében

Bíró Béla • Archaikus és modern elemek József Attila téridőszemléletében 29

tünk, ami nem más, mint maga a mű. Hasonlattal élvén, a formaművész kézen fog egy ismeretlen tájon, egy ismeretlen hegy lábánál. Szalagúton vezet fölfelé, egyre szűkülő körökben. Az első lépésre is tájat látunk. E tájra azonban, a szalagúton fölfelé haladván, észrevétlenül másik táj terül, hiszen közben északról keletnek, majd pedig délnek és nyugatnak megyünk. De így visszajutunk újra északra. Ekkor már föntebb vagyunk, de ugyanarra tágul a szemünk, amire egy körrel lejjebb, és mégis mást látunk. Most egyetlen pillantásban fölfogjuk mindazt, amit előbb északról és részben északkeletről és északnyugatról szemléltünk. Fönn az ormon azután egyszerre nézhetünk a szelek minden iránya felé, és ki-ki annyit lát, amennyi szeme van. A csupaszem utas egyetlen kör közepén találja magát, egyívű éghajlat alatt. Csak maga az ösvény tűnt el növényzet között. Hát ez a formaművészet...M18.

Ebbe a leírásba természetesen belejátszik a fejlődés hegeli-marxi spirálisának19 hatása is, sőt valószínűleg ennek van meghatározó szerepe. A kétféle, archaikus és modern indíttatás ebben a szövegben is, akárcsak a korábbiakban, egymásba olvad.

Az, hogy József Attila a műalkotást egyszerre archaikus és modern fogalmakban gondolja el, egyébként sem meglepő. A névvarázs, a szómágia, a sámánizmus, a gnoszticizmus, a számmisztika hatását már részleteiben feltárta a kutatás. (Nagyrészt szintén Tverdota Györgynek köszönhetően.) Magától értetődő tehát, hogy a téridőszemlélet vonatkozásában is archaikus és modern elemek szerves összefonódása legyen az, ami a költő szemléletét meghatározza. Sőt - meglepő módon József Attila világképének ún. „posztmodern elemei” is ezekben az archaikus világképi elemekben gyökereznek.

A körkörösségben való gondolkodás ugyanis szükségszerűen implikálja József Attila világképének másik meghatározó vonását, az ellentétek szerves összetartozásának elvét is. Mert gondoljunk csak bele! Körkörös téridőben az ellentétes értelmezési lehetőségek nem kizárják, hanem természetszerűen kiegészítik egymást. A kérdést ismét legevidensebb aspektusára, a geometriai relációkra egyszerűsítve: az az állítás, hogy valami (ugyanott és ugyanabban a vonatkozásban) ugyanakkor van jobbra és balra, az eukleidészi lineáris térben tökéletes értelmetlenség, körkörös térben (egy gömb felszínére vagy egy hipergömb térfogatára vonatkoztatva) azonban tökéletesen értelmes kijelentés20. Sőt a kétértelműség határesetben egészen kiélezett formában is megfogalmazható: a körkörös térnek valóban vannak pontjai, melyeknek helyzete teljes egyértelműséggel soha nem határozható meg: a legszigorúbb elvi vizsgálódás számára is többértelműnek mutatkozik. A körkerület vagy a gömbfelszín viszonyítási ponttal pontosan szembeeső pontjáról (mely egyben a lehetséges térbeli vizsgálódás lineárisan - azaz az átmérő mentén mérve - legtávolabbi pontja is) valóban semmi