Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Bíró Béla: Archaikus és modern elemek József Attila téridőszemléletében
Bíró Béla • Archaikus és modern elemek József Attila téridőszemléletében 27 Ha a világ a nyitottság (azaz a nyitott egyenes, sík vagy térfogat vég-nélküli kiterjeszthetőségének) értelmében volna végtelen, a véges semmilyen vonatkozásban nem válhatna ennek az „értelmetlen”, halott végtelenségnek a megjelenítőjévé (metaforájává), mert ellentétük redukálhatatlan, az így értelmezett végtelen legfontosabb vonása éppen az, hogy nem lehet véges. A József Attila-i „világhiány" megszüntetéséhez nélkülözhetetlen sajátossággal, az összemérhetőségen alapuló helyettesíthetőséggel pusztán a körkörösen zárt téridőbeli idomok (a kör, a gömb, a hipergömb12 ...) rendelkezhetnek. A zárt körkerület és a nyitott átmérő, mint tudjuk, valóban összemérhetetlenek13. Egy gömb azonban minden más gömbbel összemérhető, minden más gömbnek a tökéletes szemléletbeli mása. Ha tehát a világ-egész gömbszerű (már pedig a József Attila idejében érvényesnek tekintett einsteini világmodell14 valóban az volt, s a mait ismét annak tekintik15) a műalkotásnak pusztán ezt a gömbszerűséget kell (bármely „méretben” és bármely alakban) reprodukálnia, hogy a világegész hiteles képévé teljesedhessen-mélyülhessen. A különböző körök különbségei kizárólag mennyiségiek. A kör sugara nem növelhető oly mértékben, hogy a kör elveszíthetné minőségét. Ez azonban az egyenesre, vagy az egyenes szakaszból fölépülő négyszögre nem érvényes. A végtelenül nagy euklideszi négyzet ugyanis körré domborodik, ahogyan a végtelenben az egyenes is önmagára zárul. Ennek a fordítottja viszont nem következhet be, a végtelenül nagy kör {mint egész) soha nem egyenesedik ki, ahogyan négyzetté sem válhat (lásd a kör négyszögesítésével kapcsolatos elvi problémákat). És a kör természetesen kiterjedés nélküli ponttá sem zsugorodhat, hiszen kerületének elvileg még a legkisebb reális kiterjedéssel rendelkező sugárnál is n-szer nagyobbnak kell lennie, tehát továbbra is kör marad. Sőt a nagyon kis méreteknél (vagy a nagyon nagy tömegnél) az óriásira növekvő térgörbület miatt egy újabb meglepő fejleménynek is be kell következnie: a sugár zárul önmagára, válik körkörössé. A kör, illetve annak három- vagy több dimenziós megfelelői tehát valóban alkalmasak arra, hogy a világegész hiteles helyettesítőivé váljanak. S az általuk implikált zártság nem csupán a klasszikus kánon műveire érvényes, az ún. nyitott mű esetében is változatlanul fennáll, csakhogy ezt a művet - mely egyre hangsúlyosabban a szerző és a befogadó közös alkotása - immár nem a szerzőnek, hanem az olvasónak kell lezárnia. A fentiekből ítélve a József Attila-i végtelenségfogalom nem annyira a szó matematikai értelmében vett elvont végtelenséggel, mint inkább az intuitíve is megragadható határtalansággal kapcsolatos.
