Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Bíró Béla: Archaikus és modern elemek József Attila téridőszemléletében
26 Új Dunatáj • 2005. december pontosabban fogalmazva az aktuálisan véges, de potenciálisan végtelen egyenes szakasznak, potenciálisan véges, de aktuálisan végtelen görbévé való átalakítása. Ezt a véges végtelenséget azért tekinthetjük autentikusnak, mert legbensőbb lényegét tekintve a filozófia és a matematika potenciális végtelenségével azonos. A végtelenséget számos matematikus is csak ebben a konstruktív (azaz az elvi folytathatóságra alapozott) formájában8 tekinti valóban autentikusnak. A végtelenség másik „formája”, az ún. aktuális, vagy Hegel megfogalmazásában „rossz” végtelenség, melynek esetében a számbavételt - pl. a Univerzum végtelenségének „felmérését” - befejezettnek kéne tételeznünk, nem valóságos. S erről természetesen József Atillának is tudomása van. Még Kun-Kuti Mártontól, makói matematikai tanárától tudja, hogy a „végtelen csak egy tulajdonság a matematikában. Létmódja az érvényesség és nem a tárgyi létezés.” Az egyenes csak potenciálisan végtelen, aktuálisan nem lehet az, hiszen a végtelenség olyan határ, melyet soha nem lehet elérni, a valós számokra vonatkoztatva végtelen az a szám, mely „bármely valós számnál nagyobb”. Az effajta potenciális végtelenség csupán a kör esetében tekinthető aktuálisnak. Magyarán: a kör voltaképpen az aktuális és a potenciális végtelenség azonosságát „jeleníti meg”. A kör csak potenciálisan véges, aktuálisan nem lehet az, hiszen kezdő és végpontja mindig azonos. Soha nem tudunk a körkerület végére jutni, mert ha a (mindig viszonylagos) végpontot elértük, máris egy új (de ismét csak viszonylagos) kezdőpontban találjuk magunkat. Arisztotelész megfogalmazásában „a pont folytonosan összeköti, ugyanakkor szét is választja a hosszúságot, az egyik szakasznak ugyanis a kezdete, a másiknak a vége”9. A kerület „végessége”10 ezért egyetlen pillantással átfoghatatlan, hiszen a körkerület (a szakasztól eltérően) aktuálisan határtalan. A mozgásnak belsőleg semmi sem szabhat határt: a végpont keresése végtelenül folytatható. Ez a „végtelenség”11 azonban - a végtelen egyenes potenciális végtelenségével ellentétben - egyetlen „pillantással” átfogható. Ez a sajátosság a kör végtelenségét az intenzív végtelenséghez (a belső tér végtelenségéhez) teszi hasonlatossá. Annak ugyanis éppen az a fő jellemzője, hogy az extenzív végtelenséggel (a külső tér végtelenségével) ellentétben, melyet a tekintet soha nem foghat be, egyetlen pillantással „felfogható”. Ezt nevezi József Attila határolt vagy véges végtelenségnek. Mindez - amint arra a képletes fogalmazás tökéletes érvényessége is utal - korántsem csupán az idő köreire érvényes. Az önmagára zárulás a térbeli szakaszt is végtelenné „mélyíti”. A mikrokozmosznak ez a véges végtelensége az, ami a művészt az elvben vég nélküli végtelenség megjelenítésére, azaz az extenzív világegész, a makrokozmosz leképezésére is képessé teheti.
