Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Mohácsi Zsolt: Tádeusz bácsi
Mohácsi Zsolt • Tádeusz bácsi 13 Elejtettem a villám. Anyám megbökött, halkan súgva valamit, én meg zavart arccal felemeltem a villát, némi ételt szórva szét a padlón, de Tádeusz bácsinak mindez fel sem tűnt, mert már mohón nekilátott a csirkének. Fiam, te is tudod... nézd el neki. Apám hamuszürke arccal nézegette a tálját, előnyös vágású csirkecomb feküdt rajta salátasírjában. Végül nyammogva ő is nekikezdett. A nagymama nem moccant, a semmibe meredt, szódásszemüvegén megtörő napsugarak szórt fényt vetítettek az arcára. Félig-meddig jóízűen elfogyasztottuk a lakomát, bár volt egy vörös, festett hajszál a krumpliban. Direkt nem szóltam, pedig egyedül Natália néninek volt ilyen festett haja. Natália néni most épp kávét főzött, és néha-néha megrázta bozontos sörényét, amelynek tövét őszes lenövés éktelenítette, és úgy hullott a haja, akár a pernye. Tádeusz bácsi bort bontott, mindenkinek töltött, nekem is adott egy ujjnyit, azt mondta, nagy fiú vagyok már, és a bor amúgy is egészséges.- Egészségetekre, az istenbasszameg - hahotázott már kissé becsípve Tádeusz bácsi, és felhörpintette a borát. Mi is úgy tettünk, aztán ő újra töltött magának, és azt is teljesen kiitta. A következő órában bevonultunk a szűkös nappaliba, anyám lehúzta a redőnyöket, kellemes félhomály öntött el mindent, a levegőben pedig délutáni kávé, és Tádeusz bácsi bélgáza terjengett. Az én gyomromat is igen megviselte anyám ólomnehéz babgulyása, Tádeusz bácsi felülmúlhatatlannak bizonyult mind mennyiségben, mind minőségben. Nagyon sokat malackodtunk így délután, mi gyerekek persze élveztük Tádeusz bácsi bohókás megjegyzéseit saját fingszagára, és Natália néni testalkatára. Anyánk úgy tett, mintha nem hallaná, apánk pedig elvonult a dolgozószobába, és az arca még szürkébbnek tűnt. Amikor elment, nem pillantott senkire, behúzott nyakkal, résnyire szűkült szemekkel hagyta el a homályos nappalit. Tádeusz bácsi persze nem vette észre apám távozását, pipára gyújtott, csendben pöfékelve anekdotázott. Mi újra és újra végighallgattuk a régi történeteket, melyek igazságtartalma felől máig nem vagyok tisztában, mégis élveztük, nagyon élveztük őket, hiszen sokszor az események megcserélődtek, új szereplők jelentek meg alkalomadtán és bizonyos jelzők visszájukra fordultak. így lett Tádeusz bácsi hadifogolyból háborús hős, így lett megboldogult nagyapja sírásóból lelkész, az üldözöttből vadász. És Tádeusz bácsi csak mesélt és mesélt, anyám feje le-lebicsaklott a fáradtságtól. Félhomály, a sokszög alapú, üveg kávéspoharak alján hideg kávémaradék, Tádeusz bácsi pipafüstje, Natália néni nem is bírta, úgyhogy a tizedik történet táján feltűnés nélkül elhagyta a szobát, a nagymama meg még talán mindig a konyhában ült delíriumban. Hamarosan mi
