Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Mohácsi Zsolt: Valamit az ördögről

Mohácsi Zsolt • Valamit az ördögről

11

letörölte a könnyeit. Figyelte, ahogy a másik négykézláb végigtapogatja maga előtt a linóleumot. Fehér köpenye piszkos lett a térdénél. A fejét rázta. - Nem, nem hinném, az ördög nem alszik! Tett egy suta mozdulatot, idegesen végigtapogatta a linóleumot maga előtt. Segítsen megkeresni, kérem - könyörgött, miközben a beteg ágya alatt turkált. A szemüveg pont mögötte hevert. Ahogy rátiport a bakancsával, nagyot recscsenve darabokra tört. A hórihorgasból ismét kitört a röhögés.

Harmadnapra meghalt az alacsony, kerek szemüveg-nélküli. Az árokban találták meg, felpeckelt szájjal, hátában három golyóval. Egyes feltételezések szerint öngyilkos lett, mások viszont azzal érveltek, hogy miért ugrott volna az árok vizébe, ha már egyszer hátba lőtte magát. Nem beszélve a pecekről.- Jó reggelt, bíboros úr - mosolygott a nővér, és kecses mozdulattal tálcát tett a beteg ágyára. A nap sugarai éles fénybe öltöztették a betegszobát. A bíborosnak éppen lázálma volt, rögtön le is verte a narancsleves üveget.- Megbaszod - figyelmeztette felemelt ujjal a nővérke a kecses, vékony ujjával. A bíboros szeme ekkor felpattant, és vadul kiáltozni kezdett. De már késő volt. Utolsó pillanataiban azt látta, hogy nővér gumikesztyűt húz kis kezeire.