Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Bókay Antal: Szerelem analitika
34 Űj Dunatáj • 2005. március egyértelműen azt jelzi, hogy ami most van, az nem jó. A szakaszok az én és a másik szempontjából viszont úgy építkeznek, hogy ezeket a romboló, voltaképpen kétségbeejtő ellentmondásokat nagyon pontos rendbe szerkesztik, az első két sor ugyanis mindig egy különbséget (te kezed - én homlokom; őrizz -gyilkol; jó - nem-jó) következetesen az utolsó két sor egységesítő gesztusába helyezik. Csakhogy ezzel az egység elkerülhetetlenül az ellentmondások és zavarok örvényét veszi fel magába és a szerelem melankóliába csúszik át. Az összeolvadás poétikai analízise az összeolvadás problematikusságának örvényét vetíti elént. Még egy harmadik verset is szeretnék idézni, ebben is megtalálható az összeolvadás gesztusa, majd a vers második felében egy határozott szétszakadás, dekonstrukció, amely egészen a személyes névmások jelölési mechanizmusának megbomlásáig megy el. Tószunnyadó Tószunnyadó békességgel, elülő végtelenséggel óvja szerelmem, ki adta s tenyerével megnyugtatta. Bajocskáimat felejtem, karddá nőtt bicskám elejtem - sáppadsz, kiáltó virággal, és ő dereng, csendes ággal. Szavad: nem értem, de sürgés. Szava: nem értem, de zengés. Nagyon szerethet már engem, megtűr téged is szivemben. A vers első felében ugyanazok a témák ismétlődnek, amelyeket már más versben is olvastunk. A kéz, az érintés, a tenyér szerepe, az én agresszivitásának elolvadása, mintegy önmagába feledkezése teszi ki az első hat sort. Az első szakasz olyan, mint egy ráolvasás, felszólító módú, éppúgy, mint a Tedd a kezed, majd a második szakasz első két sora a következményt mondja ki, a békesség legyőzi a benne rejlő agresszivitást („karddá nőtt bicskám elejtem”). A személyes viszonyok egyértelműek, a szeretett másikról és rólam, a felé szerelemmel forduló énről van szó.
