Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe
formában számításba veszik. Erre jó alkalomnak kínálkozott egy kötetterv, amely a megyei könyvtárban fogant. Célja szerint az akkor élt, Tolna megyéből indult alkotók tiszteletét fejezte volna ki. A merész álmok szerint Csengey Dénestől Czakó Gáboron és Mészöly Miklóson át Kopré Józsefig és a még akkor élő Illyésig terjedt volna a reprezentatív sor. Már megvolt az az elképzelés is, hogy Babitsosai kapcsolatos képzőművészeti pályázatot hirdetnek, s az így születendő grafikák majd a kötet albumszerű kiadásának díszei lesznek - ismét csak helyi vonatkozású alkotókra építve. Megszületett a kiadandó könyv címe is: Főhajtás Babits Mihálynak. Minderről Baka István első kézből tudott, és természetesnek tartotta, hogy részt vegyen benne, még akkor is, ha egy könyvtáros buzdító szaván kívül semmi biztosítéka sincs a tisztelgő összeállítás megvalósulására s az ő művének abban való megjelenésére. Az elképzelést végül Esztergom vette át: a Tolna Megyei Könyvtár igazgatója átengedte a tervet és a címet a Babits-hagyományokat magas szinten ápoló riválisnak, amely igazából nem is rivális, hisz oly távol van. Eddig a pillanatig azonban a gondolattól hetek teltek el, s Baka nem tudott az új tervről, amely őt s a többi földit kizárta a reménybeli mappából. Ilyen előzmények után, egy koratavaszi napon, amikor a Döbling megírásának szándékával ismét Szekszárdra érkezett, Baka István elhozta Szikár alak című versét, amely így az első - később kiderült: az egyedüli - lett a centenáriumra elképzelt megyei könyvtári kiadványban. *** A költemény gépiratban maradt fenn, mindössze egyetlen átütéssel és egy kézi javítással a 23. sorban: az őf helyett a másutt is nagy kezdőbetűvel szereplő forma lett a nyilvánvaló elgépelésből. Ezt a változtatást a költő ugyanazzal a fekete filctollal tette meg, amivel két jegyzetlapocskára egy-egy jól látható, s a jövendő mappában használható aláírást is mellékelt külön kérésre. Az egyik kissé dőlt és hevenyészettebb, ezért a másik gondos, szinte betűnként formált. (A kis jegyzetlap, amelyből több kilogramm ma is e sorok írójának cédula-alapanyagául szolgál, a megyei könyvtárban ekkoriban kötött könyv borítójának hulladékából származik, rajta a hátoldalon árulkodó barna csíkkal. Ugyanígy a gépirat másik oldalán arról beszél a fejléc, hogy a Kincskereső című folyóirat főszerkesztői levelezőpapírja. Ez megengedi a föltételezést, hogy talán maga a vers is, de gépirata mindenképpen ott készült. Más gépiratok összevetésével - erre ráérők - kideríthetik, hogy vajon a szerkesztőségben, vagy Baka István otthoni gépén lógott-e oly jellegzetesen az á 8
