Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe

betű, ahogy itt látszik.) A két lapon leírt vers 24. sora előtt zárójelben a vers címe és a 2. oldal jelzése található - Baka István bevett szokása szerint.

A formai leírásnál sokkal fontosabbak azonban a tartalmi kérdések. Az első mindjárt a cím és az alcím. A Szikár alak József Attila nevezetes, utólag általában a kezdő sor első két szavát címként kiemelő (Magad emésztő...) utáni két szó, de nemcsak az. Baka István magánbeszélgetésben s utóbb 1993-ban, a szegedi rádióban elhangzott - később köteteimként is jellemzőnek érzett - Az idő térképjelei című prózájában elmondta: „Szégyenkezve vallom meg, bár nem az én szégyenem - kamaszkoromban hamis kép élt bennem Babitsról, Mészöly Miklósnak pedig a nevét sem hallottam. Igaz, amikor - már huszonévesen - olvasni kezdtem, még sokáig túlságosan szikámak, szigorúnak éreztem prózáját...” Nem véletlen, hogy a verseimként tíz évvel előbb már kiválasztott szó megint Babits közelében bukkan fel: ugyanúgy igaz az ő költészetére, mint Mészöly Miklós prózájára.

S ezzel különös módon némi fény villan Babits és szülővárosa alkotóinak furcsa kapcsolatára. Mészöly (még Molnár Miklósként) tanárától, dr. Hencze Bélától, akivel gyakran még együtt is borozgattak, sokat hallhatott Babitsról, de közel nem került hozzá. Lázár Ervin, aki szintén a Garay Gimnázium tanulója volt, egy interjúban mesélte el, hogy azért kapott igazgatói figyelmeztetést, mert a Városunk költője megadott címmel készült dolgozatában nem Garay Jánosról, hanem Babitsról írt. Az ő érettségi vizsgája után fél évvel, 1954. december 17-én Csányi László révén került emléktábla a költő szülőházára, s négy év múltán már általános iskolát neveztek el a város nagy szülöttéről. A néhány esztendő múlva gimnáziumba járó Baka István számára - részben tanári, részben tankönyvi okok miatt - korántsem jelenthette azt a szellemet, aki valójában volt, s aki így került az emlékének ajánlott vers első részébe.

A vershelyzet, amely a Magad emésztő... képsorainak továbbgondolása és a két költőnél közösen előforduló jelképek összevonása, azzal a különleges - látszólag kívülálló, külső szemlélő - szereppel párosul, amellyel önmagában találkoztak a és békíti össze a számára régebb óta alapvetően fontos József Attilát s az újonnan felfedezett és megszeretett Babits Mihályt. Már az első szakaszban ott van a mindkét alkotótól átemelt és megújított képsor: „könnyes szemmel csákányát emelte / a szavakból rakott atyai házra”. József Attila imént említett, de közzé nem tett műve után alig néhány hónappal születhetett - a Nyugat 1935 szeptemberi számában meg is jelent - a Mint gyermek... című vers. Ez így kezdődik: „Mint a gyermek, aki bosszút esküdött / és felgyújtotta az apai házat / s most idegenség lepi, mint a köd, Is csak annak mellén, aki ellen lázadt, // tudná

9