Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe
dúlt valami, amiből ő is szívesen részt vállal. Ezért gyarapodnak az ide kapcsolódó művek, amelyek a lírikus alkotói válságon is átsegítik. Hogy ilyen válság bizonyosan volt, amellett a számszerűség is érv: 1978-tól 1982-ig, tehát öt esztendő alatt mindössze 183 kötetbe is bekerült sort ír, s ha ehhez még hozzávesszük a Kincskeresőben megjelent Évszakok 32 sorát, akkor is csupán 215-öt kapunk. Szinte irodalomtörténeti közhely ugyan, hogy ő csak válogatott verseit írta, de ez a mennyiség inkább a válogatott válogatottja. A válság után 1983-ból a Döbling a maga 205 sorával, a Helsingőr 48, s az itt bemutatott mű 37 sorával egyetlen esztendő alatt nagyobb termés, egyértelmű jelzés a megújulásra, még akkor is, ha az ilyesmit nem számszerűleg szokás mérni: Baka Istvánnál ez nagyon is beszédes mérőeszköz. Az 1983-as év más szempontból is fontos volt. Babits Mihály születésének centenáriuma országosan jelentős erőket mozgatott meg, s ebben a szülőhely, Szekszárd is több tervvel állt elő. Vendel-Mohay Lajosné a Babits-ház emeleti részén életműkiállítást rendezett be - megduplázva és kiteljesítve ezzel az 1967-ben Illyés Gyula megnyitotta tárlatot. Az eredeti elképzelés szerint az új gyűjtemény méltó ajánlása is reá várt volna, ebben azonban tavasszal bekövetkezett halála megakadályozta. Néhány hónapig nyitott maradt a kérdés, ki áll majd az ünneplő közönség érdeklődésének össztüzébe. A megyeszékhely ekkor itt élt s legnagyobb tekintélyű írója Csányi László, aki maga is míves, bár kissé egyoldalú tanulmányban tárta föl Babits és Szekszárd kapcsolatát, kimutatván, hogy az utóbbi nem ismerte, nem szerette és nem tisztelte nagy szülöttét. (Ezzel egyéb ismeretek híján Illyés is egyetértett.) Baka István beavatott tanúja volt azonban a Babitsról-Babitsért címmel készülő kötetnek, amely a korabeli sajtó segítségével bebizonyította, hogy a költőt szülővárosa 1918-ig tisztelte, szerette, 1919-1941 között pedig a polgári és baloldali ellenzék képviselői jelképes, mértékadó szellemnek tekintették, ráadásul Ősz és tavasz között című verse itt jelent meg először. Ez Csányi pozícióját is rontotta, de csak később, az őszi megjelenés után, s persze azt csak naivitással lehetett képzelni, hogy ettől ő kevésbé lesz alkalmas a Dunatáj főszerkesztői posztjára vagy éppen az új Babits-kiállítás megnyitó személyiségének javaslattételére. (Végül ez be is igazolódott: az avatás díszszónoka az a Juhász Ferenc lett, aki barátként tisztelte Csányit, és akit Baka István zseniálisnak, de hiteltelen, áruló udvari költőnek tartott, s akinek ráadásul Szekszárdhoz és Babitshoz addig semmilyen kötődése nem volt.) Baka István azonban egy adott pillanatban joggal hihette, hogy talán - mint innét elszármazott legjelentősebb költőt - az évforduló alkalmával valamilyen 7
