Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe
98 Űj ÜUNATÁJ • 2005. SZEPTEMBER S ehhez Nagy Gábor hozzáfűzi: „A szárazra vetett hal képzetét társítja saját létállapotához. Csak míg a hal természetes életteréből kerül a számára halált jelentő szárazföldre, addig a költői én csöbörből vödörbe kerül, azaz már eddig is „(be)lakhatatlan” térben fuldokolt.”(Nagy: „...legyek versedben aszszonánc...”, 267.p.) Szerkesztőségi szobájában, édes-kesernyés pipafüstben - hol az ehhez illő keserédes hangulatban, hol hihetetlen magas éberségben ücsörgünk. Félhomályos cella. (...) írásaimat olvassa: jók ezek egy húszévestől, mondja, de ne ezekkel jelentkezz. Keserűséggel fogadom meg és nem fogadom meg, eszem ágában sincs - a Nárcisz-versekből, ha monodráma lenne? - Na, az más, mondja, de dolgozz rajta... Dolgoztam. Bemutattuk. Játszottuk. Megnézte néhányszor Nárcisz-előadásainkat a JATE Klubban - Alföldi Robival, Németh Zsófiával, Sárvári Jóskával, Perovics Zolival, Nagy Mártival - egy későbbi változatba, a bővülő keretjátékba szálltak be: Bencsik Márta, Fehér Juli, Balog József, Sztarenky Pali, Gyenge Zoli. Ez a keretjáték egyszer, az Andropov halála napján kisebb demonstrációvá (is) fejlődött: Sztarenky Pali az előadás egy pontján a szokásos Piaf-lemez helyett felteszi a „Meg-halt a csel-szö-vő, nem dúl a rút viszály...” kezdetű áriát, s az zeng a JATE-KLUB ablakaiból a kihalt Szeged késő esti belvárosában! Ez is tetszik Bakának - én meg örülök: hogy a számára a neoavantgárdhoz tartozó forma mégis tetszik neki, feloldódni látom. Ugyanekkortájt, 83 őszén, a Babits-centenáriumra a Bölcsészkar Aud Maxában „BABITS-ROCK” címmel is kultúra-demonstrálunk: Babits cenzúrázott nagy verséből (a „Röpülj, lelkem...” kezdetűből - azt hiszem, akkor még a címe is tilos volt) előadtuk némán, ha másként nem szabad, egymás után tizenketten a kihúzott sorokat... István az előadásainkat nézte, s talán ekkor gondolta ki, hogy rendezzük együtt az ő Mesterük, Ilia Mihály születés-napjára „A Költők” című műsort... (...) Ugyanekkoriban, 84 tavaszán szinte ideglázban meséli egy délelőttön, hogy Nagy Zoltán visszamondta új, nagy versének, a több tételes Döblingnek az előadását. Rám bízza, két vagy három napom van felkészülni. A JATE-Klubban próbálok. S mondom a Döblinget 1984 április 10-e táján a Szegedi Royal Kávéházban - bekötött kézzel, egy kecskeméti színpadi fesztivál-baleset miatt. (Szép lehetett.)
