Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe

Samu Attila • „A rajzain mindig hajó volt...’

95

(II) PISTÁZÁS-PESTÁZÁS ÉS AMI BENNE ÉS MÖGÖTTE VAN - Ő ÉS A TÖBBIEK

No, addig még rendben volt, amíg csak Galkó Bence meg Sztarenky Pali csinálták. De tényleg. Ők szerették, szeretik. Közelről is. Nehezen is. De...

Sokan mások - sznobériából-e vagy egyszerűen az Istvánnal való kommunikáció-képtelenségükből eredően?... Pesten, Szentesen, Veszprémben, Pécsett, Szekszárdon... valahogy mindig akadt egy alak, aki rázendített:

„Hát a Bakapesta? A Bakapesta? Hát-osztán hogy van a Bakapesta?! - meg hogy illene ám tudnotok, ha már Szegeden vagytok vagy ha már Szegedről jöttök Szegedre jártok stb”

Nagyon nem szerettem ezt a Bakapestázást, groteszknek, sőt amorfnak találtam, s hogy ez még ma is folyik, persze áttéve múltidőbe, ráadásul még versben-prózában is... Ezt nem hiszem, hogy megértem valaha.

(...)

Egy vasárnap esti távolsági buszon (úgy 81-ben) aztán, útban Szekszárdról-Szegedre, vagyis hazulról-haza, a buszozás bajai „nagyszünetében” megszólítom Bakát. Dohányzunk: ő pipára, én barna helikonra gyújtok. Másnap délelőttre behív a Kincskereső Szerkesztőségébe. „Földik.”

Ott beszélgetünk aztán hetente-kéthetente, néha hetente kétszer is. Én úgy látom: nagyon magányos - erős ellentétben a mi nagy bandázásunkkal - és most nemcsak az akkor már alakulóban lévő egyetemi színpados bandázást értem ezen, s nem is csak a Gondolatjel-est, a Harmadkor-ost, a Repülő Egyetem-est, a Dialógus-Kör-öst - de általában azt érzem, hogy Baka minden bandázásból kimaradt.

Beszélgetünk: „földik”. Arról, hogy milyen jó Rimbaud, Jeszenyin, Lorca, Ady, József Attila, Pilinszky, Weöres... S hogy milyen hülye az Acél, a Komócsin, meg a néó-avangár hablaty. Rávesz, hogy ilyenféle hülyéken röhögjünk. Kínunkban, persze, hogy kínunkban. Észreveszem, hogy néha hetente csak pár sort ír vagy fordít. Észreveszem, hogy szeret nevetni. Érzem, hogy atyai

velem. (----) Sokáig nem mondom neki, hogy írok.

Zenét is hallgatunk, persze. Persze, hogy hallgatunk. A Ballon Captif plakátja alatt ülök. Meséli: foglalkoztatja egy próza. Szekszárdról. ( — )

Mesélem neki, hogy én nem vagyok magányos: van szép kedvesem, van pár jó barátom még Szekszárdról, de már az egyetemről is, többen írnak közülük s hogy szerintem nem is akárhogyan, hogy jól írnak... talán... s hogy mi úgy élünk túl, hogy felolvasunk-előadunk egymásnak, gitárral is, meg szín