Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Samu Attila: "A rajzain mindig hajó volt és sohasem lehetett látni a vizet" - Baka István életének néhány képe

94

Új Dunatáj • 2005. szeptember

röpülnek a párok vígan ropja akasztott emberrel a bitófa

De itt van a legfőbb, legjellemzőbb és legfontosabb: Arthur Rimbaudnak az a világhódító költői fintora, amikor a Habokból-született Afroditét magát (Venus Anadyomene) - idézzük csak magunk elé Botticelli festményét! - egy, rossz kádban vagy lavórban feredőző cselédlány képében mutatja fel, s így parodizálja. Vagy hiányát jelenti ki így. A romlott és elhanyagolt test fő éke aztán: fekély, nem is akárhol! (A ... végbelén.)

Bakánál:

„...csillagok kelése /Fakad. Mert koldusarc az ég” (Raszkolnyikov éjszakái)

„Sebemből romlott éjszaka szivárog s a holdfény gennye; átvérzem a reggel gézeit”

(Trisztán sebe)

„csillagok zsírkarikák”

(Szentpéterváron újra)

„dermedt zsírcsepp-csillagok”

(Társbérleti éj)

(...)

Kertes Lázárné, A Kedves Marika Néni - néhai, volt (közös) magyartanárunk elküldött hozzá. Nem mentem vagy egy évig. Hordtam magamban egy dalát, bár nem tudtam, hogy az övét. Hordoztam magammal dalukat A Dinynyéssel.