Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - N. Horváth Béla: Baka István és Szekszárd
N. Horváth Béla • Baka István és Szekszárd 79 anyanyelvét is kiirtani akaró birodalmat a magyar olvasó Erdélybe helyezze.) A Forinbras (Yorick harmadik monológja) nyers szavakkal, már-már utcai közönségességgel mutatja be a meghódított Dániát, s a hódítókat, kiknek primitívségétől idegenek „húszféleképp értelmezhető szavaink”, köpködnek, s a fal mellé járnak. S hogy mivé válik egy ország, amelynek nyelvét is meg akarják hódítani, ahol már az is ellenség, aki anyanyelvén akcentus nélkül káromkodik, azt a Tíz év múlva (Yorick negyedik monológja) érzékelteti, a korhoz és helyzethez illő naturalisztikus közönségességgel. Yorick monológjai azonban általánosabb érvényűek, az erkölcstelen hatalomról és az erőszakkal hódító primitív hatalom erkölcstelenségéről szólnak, helytől és időtől függetlenül. A clown, a művész, akit letiltanak egy hétre, ha már nagyon elszemtelenedett, s aki, elkerülendő a szilenciumot, öncenzúrához folyamodik, néven nevezi ezeket, mert ez a dolga. Van idő, amikor nem tehet mást: „Anusarcú időkben írom én / s eresztem szélnek arsch poeticámat.” A szellemes és frivol szójátékokban bővelkedő vers (Yorick arsch poétikája) is egy lehetséges magatartásmódot jelöl, mint ahogy a Yorick alkonya is. Az új időkben konszolidálódott a hatalom, más már a módi, a téma a szerzés, a csapszékekben az adóívek svéd terminológiáját magyarázzák. Ugyan mit tehet ilyenkor egy szegény, öreg bolond, ki megteremtette egykor a dán irodalmi nyelvet? Csak néz, hallgat, „s az ég falához mint spion füle félhold tapad fehéren.” A Búcsú barátaimtól már nemcsak a szerep búcsúja, egy költői póz felfüggesztése, hanem a nagyobb függedelem, az élettől való elszakadás őszinte szomorú megvallása: „Búcsúzom tőletek barátaim, ti / kik elfecsegve minden titkomat / Csak egyet nem mondhattatok ki / a legnagyobbat a Titoktalant”. Minden igazi költő igazi vágya ez: a megfoghatatlan, a kimondhatatlan kimondása. III. III. A Döbling című kötet fülszövegén így vall Baka a szülővárosához fűződő viszonyról: „1948-ban születtem Szekszárdon, s igazán ma is ott élek, bár több mint tíz esztendeje szegedi lakos vagyok.” Szegedi éveiben alkotni, s pihenni járt a szülői házba, amint interjúiban ezt többször elmondta. Novelláiban (Vasárnap délután, Transzcendens etűd) sajátos városkép bontakozik ki: miközben úgyszólván topografikusan feltérképezhető a cselekmény színtere, mégis valamiféle misztikus hangulat övezi ezt a világot, a létezés nehézségének, unalmának valamifajta elvont párlata. A Szekszárdi mise kiemelkedik a prózai munkák közül, Baka költészetéhez méltó alkotás. A történelmi kataklizma, az 1848 és 1896 közötti időszaknak a megsemmisülés és a felemelkedés, az önfeladás és az árulás végleteivel érzékeltetett történéseibe illeszkedik a sztori, egy vidéki karnagy és Liszt Ferenc találkozása. Liszt, akit a szekszárdi vörös bor többször
