Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - N. Horváth Béla: Baka István és Szekszárd
78 ŰJ DUNATÁJ • 2005. SZEPTEMBER Űjabb irodalmunkból persze több, mára jelképessé vált alakmás (Sárbogárdi Jolán - Parti Nagy Lajos; Lázáry René Sándor - Kovács András Ferenc, Csokonai Lili - Esterházy Péter stb.) mintázza azt a diszkurzív beszédmódot, amely nemcsak eltávolít a szerzői éntől, hanem többféle látásmódot megengedve, szétfoszlatja a lírai személyiség ompipotenciáját. Ez a modernség alapélményére épülő - nálunk inkább a poszt - modernitáshoz kapcsolódó - művészi eljárás Baka költészetében is a személyesség megrendüléséhez, az élet evidenciájának megkérdőjéleződéséhez kapcsolódik. Baka - orosz szakosként - gyakran fordította az orosz nyelvű irodalmat. Persze nem a hivatalosat, a kötelezőt, hanem a feledésre ítéltet (Ahmatovát, Cvetajavát), s a megtűrtét vagy az emigránsot (Tarkovszkijt, Brodszkijt). A fordítások eredményének tűnhet a Sztyepán Pehotnij versesfüzete című kötet, s annak szerzője. A folyóiratbeli közlésekben maga az „eredeti” mű és magyar nyelvű fordítása hitelesítette ezt a felfedezett, valójában kreált költőt. A név ugyanis tükörfordítás, jelentése: Baka István. (Baka - hasonlatosan e „felfedezett” költői sorsokhoz - azzal a fikcióval vezette be a Pehotnij-verseket, hogy egy ismeretlen, lágereket megjárt orosz szerző műveit ültette át magyarra.) A szerep, a nyelvcsere nemcsak egy látásmód relativizálódását jelzi, hanem egy kísérletet is, egy másik kultúra determinálta szemléletmódba való belehelyezkedés poétikai lehetőségét. Mind a Tarkovszkij-, mind a Brodszkij-versek imitációk is, amelyek természetesen a fordított költők jellegzetességeit, verseik intonációját is felvillantják, de Baka saját versvilágát is beleszövi ezekbe a művekbe. A Sztyepán Pehotnij versesfüzete című ciklus orosz fogantatású, de gyakran magyar témájú verseiben a lírai közvetlenség a szerep áttűnéseiben, metamorfózisaiban erejét veszti, ugyanakkor az alkotás, a világteremtés, a fikcionáltság pozíciója megerősödik. Ez a poétikai jelentősége - és lehetősége - Baka másik híres „alteregójának” a Yorickversekben. A Farkasok órája című kötetben jelennek meg Yorick monológjai. Baka felborítja a világrendet, nem Hamlet tartja kezében az udvari bolond koponyáját, s elmélkedik egy letűnt, emberi világról, hanem Yorick tudósít a Hamlet utáni időkről. Nem a „szegény Yorick”, az élet múlandóságát példázó bohóc szólal meg, hanem a clown, aki kívülről láttatja Fortinbras országlását, mindazt az őrületet, ami a rendszerváltó „Dániában” bekövetkezett. Az új hatalom a „hivatalos krónikákban” Hamletet filosvédnek és búskomornak láttatja, és utcákat nevez el róla, bár az utcát svédül írja, s az udvarban kardot rántanak az urak, ha a Bolond a vicceket dánul mondja. (Baka maga is szól egyhelyütt arról, hogy a romániai változások csalódásai is szerepet játszottak a versciklus megszületésében, de egyébként sem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az abszurd történelmi szituációt, a meghamisított történelmet, a meghódítottak
