Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - N. Horváth Béla: Baka István és Szekszárd

74

ŰJ ÜUNATÁJ • 2005. SZEPTEMBER

N. Horváth Béla

BAKA ISTVÁN ÉS SZEKSZÁRD

I.

Baka István 1948. július 25-én született Szekszárdon. 1966-ban érettségizett a Garay János Gimnáziumban. 1972-ben magyar-orosz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a Szegedi József Attila Tudományegyetemen. Szakközépiskolai tanárként dolgozott szülővárosában, a mai Dr. Kelemen Endre Szakközépiskolában. 1976-ban visszatért Szegedre, ahol a Kincskereső munkatársa, majd 1993-tól helyettes főszerkesztője. 1989-ben József Attila-díj jutalmazta költői teljesítményét, a kortársai közül kiváló egyéni művészi hangot képviselő műveit. 1995. szeptember 20-án Szegeden halt meg. Sírja a szekszárdi alsóvárosi temetőben található, közel a műveiben többször feltűnő XIX. századi szekszárdi mecénás, Auguszt báró síremlékéhez.

II.

Szekszárd erős nyomokat hagyott műveiben, elsősorban prózai munkáiban. így vall erről: „Ami itt lényegesebb, hogy én ugyan nem paraszti környezetben nőttem fel, de nem is nagyvárosban hanem az akkor még otthonosan kisvárosias Szekszárdon, ahol még kirándulni sem kellett, hogy az ember »természetet« lásson, elég volt felnézni a dombokra (akkor még nem voltak otromba kockaházakkal beépítve). Természetélményem azonban nem is annyira Szekszárdhoz, szülővárosomhoz kapcsolódik, mint inkább a tágabb tájegységhez. Ha például, leírom ezt a szót: tó, akkor mindig azt a Szekszárdtól 25 kilométerre, a dombon, hajóállomáshoz közel található kis, fákkal körülvett tavacskát látom, amely eredetileg kubikgödör volt. Erre utal, hogy közvetlenül a gát mellett van. Ide jártam ugyanis kerékpárral nyaranta minden héten Szekszárdról, itt napoztam, fürödtem, olvasgattam át egész napokat kamaszkoromban, így képi alapélményem nem Szekszárd, de nem is a nagy Duna, hanem ez a kicsi, azóta elhínárosodott tó, meg a hozzá vezető út, kiserdőkkel, holtágakkal és a domboknak csak egészen távoli képével.

A város maga először novellában jelenik jelenik meg nálam, mert azért Szekszárd is alapélményem, de a várost sohasem tudtam versben megfogalmazni. Novelláim viszont mind városi környezetben játszódnak. Talán azért is kezdtem prózát írni, hogy ezt a városélményt kiadjam magamból. Szegeden - kétéves megszakítással - húszéves korom óta élek, de húszéves koromra már minden fontos élményt be