Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Melis András: Versek (cím nélküli; Az aranyhalacska)

62

Új Dunatáj • 2005. szeptember

Melis András

Az országúton

négy vidám piktor dicsérte a napot.

Hátaikon festőszerek, kutyák is vannak velük.

Irány: a külhon, nem tétováznak, a szíj vágja vállukat, s még hazai por szárítja bőrüket.

Később ledőlnek a fűbe, s falatozni kezdenek.

Szalonnadarabkákat dobálnak a kutyáknak,

és egyikük sem gondolkozik azon, hogy tehetséges-e.

Brutálisan szegények voltunk, a gatyánk kilógott a seggünkből.

Náthával feküdtünk otthon az ágyban, akkor kezdődött a kopogás... vagy talán régebben?

Mindegy.

Ez a kopogás kérlekszépen minden redőnynyikorgásnál, fridzsiderzúgásnál rettenetesebb zaj volt, belülről jött, tudod, már azt hittük zizisek vagyunk, mondták is. Aztán orvoshoz mentünk stb., és eljött a műtét napja.

Mindkettőnknek szétfűrészelték a koponyáját, az enyémében egy kis hernyót találtak, a Sanyiéban meg egy gyönyörű harkályt. Mondta is viccesen a főorvos, hogy a harkály rossz helyen kereste a hernyót, ezen megkönnyebbülten nevettünk, aztán gyógyultan távoztunk a kórházból, fölmentünk a Gellért-hegyre egyből,