Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Melis András: Versek (cím nélküli; Az aranyhalacska)

Melis András • Versek

63

de már nem kopogott többé semmise.

AZ ARANYHALACSKA

Szájamba vizet szívok, abban nevelek halacskát, nézze aranytömésemet, csiklandozza nyelvemet, én nyelvemmel simogatom őt, így élünk kettesben és senki sem sejti csodás képességemet, hogy szájamban vizet ringatok, s abban halat úsztatok körbe-körbe szótlanul.

Az eszelős félember pálinkásüveg zsebében homokkövet morzsolgatott.

Az ősz záróra felé közeledett a tavasznyitás még hol nem volt.

Ebben a reményteljesnek nem nevezhető helyzetben az élet apró kellemetlenségeivel vigasztalódtunk.

Fülgyulladás, zúzmara, a hosszú téli esték álmatlansága.

No meg a versírás.

így mulattunk mi, maradék árulók 2004 hidegnek Ígérkező telén. A lelkünk ráncain nedvedző sebeket vodkával fertőtlenítettük és interneten rendelhető gyógypuszikat küldtünk rá.

Néha használt.

Többször nem.

Ilyenkor kinevettük magunkat, de nem jól mulattunk.

Vártuk a tavaszt.

Ami furcsa reményt kelt, hisz az idén is elmúlt és ez jövőre sem lesz másképpen.

Ennek az oka szerintem a Gergely-naptárban keresendő.