Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Balogh Róbert: Vers (Szegényországi csoda avagy Ja-ÉV)
Balogh Róbert • Vers 59 Több operatőr követi a JA ujjából kicsapdosó kékes lángnyelveket, a Fashion TV riportere mikrofonba súgja, idei új trend a retro-penészes zakó. Egy rendőr zavartan rágja a füstszűrös cigarettát, JA elé lép, ujjával meggyújtja neki, majd ő is elővesz egy régi staubot, pár mély slukk után a füstön át velünk szemez. Azt kérdi fennhangon, hogy emberek, nem tudják, merre találom a Mamát?! Egy pap lép elébe, zavartan kérdi: Ez hát a feltámadás? Meghasadt-e már az ég? Megnyílnak-e mind a sírok? Végre megfújták-e azt az érces trombitát... JA csak a fejét rázza, szippant, megkérdi, lát-e szög ütötte sebet a tenyerén? A kultuszminiszter előugrik a pap mögül. Álmot alvó kies föld ez, homály lebeg mező, város felett. Ködös légből holdfénygrádicson? Szikes földből, repedéseken? Hogy jöttél el hozzánk, óh, jó mesterünk, drága JA? JA nevet, arcán látható a gondolat: micsoda patetikus alak! Hallottam nevem kiáltani, mindenki nyeldeste írott szavam! Hát, elküldött a magasságos égi tanács, ha így hiányoztam! Fájdalommal nyílt új anyaméh, sírból kifordult a csontdarab, mit elrohasztottak nyarak, felfaltak egysejtűek és bogarak, íme, hús romlandó ereje, bőr hamva, vérem múló kegyelme... Csalékony eszem is újból csavarog, ha hiszek neki, ha nem, meg kell kérdeznem, ki vagyok? Élek és újra meghalok? Közben az NBC elkapcsol, a nagy Mike Tyson így nyilatkozik: Ha a költőknek kijár a feltámadás, mégsem pornósztárnak áll...
