Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Balogh Róbert: Vers (Szegényországi csoda avagy Ja-ÉV)
58 Új Dunatáj • 2005. szeptember Latolgatják, JA visszavonja verseit? Reklámoz-e kuglert? Vasúti szóvivőnek áll? S láss csodát, bámulunk mind, butának, szájtátinak egyaránt nevezhetők, JApártiak s JAellenesek egyformán, még a BBC NEW’S lógója alatt is JA fut... Mert JA feje kibukkan a földből, in live. Csak egy fej, borzas, kedves, kamaszos mosoly, hirtelen ránk kacsint, s kiemelkedik a nyak, a mellkas, a has, a karok is, végig a láb. Elénk áll egy kiköpött Krisztus-korú JA, még mindig mosolyog, hajából kiráz földet, kavicsot, ujjaival kifésül aszottsárga gyökeret, bogárlárvát, s minden szemetet zavartan zsebre tesz. Ekkor vaku villan, JA pózol, derékszögben tartja jobb kezét, mutatóujját görbíti, felcsap belőle egy apró lángnyelv, több sajtos felsziszeg: va fan culo, fuck off, vazeg... A szomszédos sírról JA leemel egy odacementezett virágvázát, finoman leejti a fonnyadt virágokat, a poshadt vízzel hosszasan gargarizál. Földes lé csurog koszlott ingén, zavartan csapkodja a foltokat, végül, mint elnyűtt Armani-modell, lazán fél vállára veti a zakót. Elvonul előttünk. Mi, taknyosok szimatolunk, szagos-e a bálvány, a pár kivonszolt aggastyán latolgatja, meddig húzza még napvilágon e hulla?
