Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 21 egyre kevésbé az), de a megfogalmazása, a szöveg hangja bizonyosan sérelmezhető volt. A tanulmány végén már az indokolás nélküli ellenszenv kereste a szavakat, Németh László hol „szellemi nyavalyáról”, hol „modern lápvilágról” beszélt a Nyugattal kapcsolatban.106 Szójárásában távoli, vagy talán nem is olyan távoli előítéletek munkálhattak. A tanulmányra Babits, mintha kihívott félnek érezte volna magát, a Nyugat február 1-i számában válaszolt. Nem érdemben és nem Németh történeti érvelését tárgyalva. Inkább - mint írta - „egy kis bátyai mosollyal” megjegyzéseket fűzött Németh polihisztorkodásához, sokat markoló terveihez és általánosságban kritikusi magatartásához, „komplikált és hideg” stílusához. A „bátyai mosoly” azonban hamar leolvadt arcáról, és másfél oldal után ő is indulatba jött, és vágott egyet: „A magas műbírálat mellé - írta - valami cselédszoba- és hátsólépcsőszagú kritika férkőzik. Az esszéből szinte pamflet lesz, s a tanítvány arca mögött föltűnik olykor mesterének, a szerencsétlen Szabó Dezsőnek savanyú profilja”.107 Babits alighanem érezte, hogy mondataival elvetette a sulykot, a következő Nyugat-számban egy-két mondat erejéig visszautalt idézett válasz-írására, és igyekezett egy kicsit tompítani a személyes élét. De hasztalan, már addig is eléggé ingatag személyes kapcsolatuk végképp elromlott. Németh László hamarosan megtalálta a módját, hogy viszontválaszoljon, és az Ember és szerepben (melyet a Kalangya az ősszel kezdett folyatásokban közölni) még bántóbb személyeskedő éllel rajzolt képet, torzképet Babitsról.108 Márciusban Ignotusszal keveredett vitába. Ismét a Nyugat régi, eredeti szemléletének védelmében szólalt meg. Ignotus az 1890-es években, A Hét első idején az irodalom szabadságát, függetlenségét, belső törvényeit hirdette, és a liberális értékelvű irodalomkritika megteremtői közé tartozott. Közéleti publicisztikáját azonban mindig politikai elvekkel, állásfoglalásokkal kapcsolta össze, és írásainak politikai célzatossága fokozódott az idők során. Lehetett közte és Osvát között nézeteltérés a Nyugat szerkesztését illetően, hiszen Osvát már a Magyar Géniusz megalapításakor, 1903-ban leszögezte, hogy száműzi lapjából a politizálást.109 A politikától való távoltartást illetően Babits magatartása Osvátéhoz állt közelebb. Ignotus a komoruló időben a korábbinál harcosabb, keményebb irodalmat és szellemi életet képzelt el. A Nyugatba már nem írt azután, hogy levették nevét a lap éléről, de maradtak hazai fórumai, sűrűn szerepelt a Magyar Hírlap a Pester LLoyd és az Esti Kurír hasábjain. 1932 decemberében egy közelgő háború lehetőségétől értekezett, 1933 februárjában előadást tartott a Zeneakadémián, és kemény, bíráló szavakat mondott a Nyugat akkori pozíciójáról.110
