Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
16 Új Dunatáj • 2005. szeptember szerint sem maradt fenn kapcsolata az MKP-val élete végéig, de nem is zárták ki, nem is hagyták le, hanem ő maga hagyta ott a pátot, ő maga lépett ki belőle. Ezt a változatot - a korábbiaknál politikailag-ideológiailag nem kevésbé voluntaristának hangzó változatot - Horváth Iván adta elő egy retorikailag hatásosan felépített tanulmányban. „A költő megszakította a párttal az eszmei közösséget” - jelentette ki90. Egyik érve - aligha vitatható érve - úgy szólt, hogy az Új Harcosban megjelent írása után József Attila többé nem szerepelt kommunista orientációjú fórumon, és legközelebbi politikai-ideológiai természetű tanulmányát a szociáldemokrata párt elméleti folyóirata, a Szocializmus közölte 1934-ben.91 A két közlés, az Új Harcosban megjelent írás, és a Szocializmus hasábjain közzétett tanulmány között történt egy kínos és nehezen megmagyarázható epizód. Még 1933-ban, feltevések szerint 1933 nyarán József Attila készített egy programnak, proklamációnak hangzó fogalmazványt A nemzeti szocializmus címmel. Mint látjuk, az Új Harcosban radikálisan kétségbe vonta a két munkáspárt képességét a munkásegység megteremtésére, most néhány hónappal a vita után továbbment, és már a munkásság nemzetközi összefogásának lehetőségét is kétségbe vonta: arról írt, hogy az elérendő célok nem valósulhatnak meg nemzetközi méretekben, előbb nemzeti keretek között kell megoldást keresni. „Az egész emberi faj megszervezése - írta amelyről a nemzetközi szocialisták álmodoznak, nem képzelhető el anélkül, hogy előzőleg a nemzetekre tagolt emberi faj meg ne alkossa a maga benső nemzeti egységeit (...) Ebben a nemzetközi versenyben előbb-utóbb minden ország munkásai rákényszerülnek, hogy egységes nemzeti szervezetekben keressék érdekeik védelmét (.. ,)”92 A munkásérdekek nemzeti keretek között történő megszervezésének ez a gondolata elvetette mindazt, amit az MKP akcióprogramja hirdetett, és szemben állt a szociáldemokrácia alapvető internacionalizmusával, de - mondhatnánk - önmagában nem érintkezett avval sem, ami a Németországban történt. Ilyen nemzeti eszméket azóta is többen magukénak vallanak szerte a világon, parlamenti pártok is akadnak, melyek hasonlóképp határozzák meg céljaikat. Csakhogy ez nem felel meg az igazságnak: nem felel meg az igazságnak, hogy József Attila írása nem érintkezett a német eseményekkel. A fogalmazvány első mondata így hangzott: „A nemzeti szocializmus lobogója alá sorakozó német dolgozók történelmi harca új irányt szab minden ország munkásmozgalmának.”93 Lengyel András részletes tanulmányban fejtette ki álláspontját erről az írásról, feltárta történeti, életrajzi hátterét, és értelmezte magát a sző-
