Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 15 József Attila is véleményét nyilvánította, az Új Harcos hasábjain jelent meg Az egységfront körül című írása. A munkásegységet ő is elengedhetetlennek tartotta a jövő érdekében, de határozottan kijelentette, hogy a két munkáspárt közül, a szociáldemokrata és a kommunista közül egyik elméleti fegyvertára sem alkalmas az egység megteremtésére, „(...) a mai, a munkásmozgalomban ténylegesen érvényesülő elméletetek egyike sem, tehát a tudományos szocializmusnak se jobboldali, sem a baloldali pártszerű és pártos értelmezése nem alkalmas az osztályharcos munkásság egyesítésére”.88 Az egységet, érvelt a tanulmány, csak maguk a munkások teremthetik meg, függetlenül mindenfajta pártfegyelemtől. Ez az érvelés szociáldemokrata oldalról legfeljebb csak vitatható lett volna, de kommunista oldalról olyan eretnekségnek számított, amelyet olyas valaki, aki szervezetileg is hozzá tartozott a kommunista mozgalomhoz, nem engedhetett meg magának. (Meg is kapta a magáét egy válaszcikkben.89) Úgy látszott, József Attila nem tudta, hogy ha kommunistának érzi vagy hiszi magát, akkor nem vonhatja kétségbe a párt, a kommunista párt mindenható történelmi szerepét, nem tudta, vagy nem akarta tekintetve venni, hogy a Bolsevik Párt lenini megszervezése óta ennek a mozgalomnak középpontjában a párt áll, és a hozzá való tartozás a pártfegyelem teljes és tökéletes elfogadásában kell hogy megmutatkozzék. Milyen viszonyban volt e cikk megjelenésekor, 1933 májusában József Attila a kommunista párttal? 1945 után a marxista és tudományos szocializmus alapú kulturális ideológiának József Attilára elsősorban, mint szocialista költőre, a szocialista és kommunista munkásmozgalom költőjére volt szüksége. Ennek érdekében először azt kellett állítani, hogy József Attila élete végéig kapcsolatban maradt az MKP-val. A kapcsolat ugyan nem működött zavartalanul, sok méltatlan támadás érte őt is, a verseit is a párthoz tartozó vagy közel álló személyek részéről, a kapcsolat ennek ellenére fennmaradt, kitartott a költő haláláig. Teltek-múltak az évek. Egy másik vélemény szerint nem maradt végig fenn a kapcsolat, mert (nem lehet pontosan tudni, mikor és miért) kizárták a pártból. De az a párt egy szektás párt volt - tették hozzá. Nem lehet József Attilát hibáztatni. Egy harmadik változat szerint nem maradt fenn végig a kapcsolat, de nem is zárták ki József Attilát, hanem csak lehagyták. Ez a kiegyenlítő vélemény arra is szolgált, hogy ne kelljen elmarasztalni a korabeli pártot, melynek még voltak élő tagjai. A rendszerváltás után következett a negyedik változat, amikor előtérbe került József Attila kommunistátlanítása. Mintha kényelmetlen lett volna az új demokratikus berendezkedés demokratikus-liberális eszmehirdetőinek, hogy a modern irodalom egyik legnagyobb alakja nemhogy szocialistának (marxistának) vallotta magát, hanem egyenesen kommunista volt életének egy szakaszában. A negyedik változat
