Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Di Francesco, Amadeo: József Attila és Dsida Jenő

48

Üj Dunatáj • 2005. JÚNIUS

figurázná a tiszta költészet absztrakt megoldásait, hogy visszatérjen egy képteremtő vízióhoz, amely megragadja az emberekkel megbékített természet ízét, illatát és színét:

Miért mondottál rosszat nékem?

Én nem bántottalak, barátom,

Hogyha valamiért haragszol Szívesen bocsánatot kérek S szeretném, ha most velem jönnél,

Megnézzük majd a favágókat S leheverünk együtt az erdőn,

Fejünk fölött hullámzanak a lombok,

Hűs tengerfenékről az eget nézzük,

Ahol meg zsenge felhők lombosodnak11. (1-10. sor)

Egy életteli és dolgos emberiséget énekel meg és idealizál benne, egy olyan emberiséget, amely sosem áll meg az egzisztenciális útján, amely a végső üdvözítő célhoz vezet. József Attila szünetet, tűzszünetet engedélyez magának, az idő idillikus felfüggesztését. Az absztraktizmus gyökerei távoliak, most egészen más földbe mélyednek. Itt nyilvánvalóvá válik egy természeti expresszionizmus, amely most közös József Attila és Dsida Jenő tájaiban. Az absztrakt expresszionizmus fantasztikus narrációja itt átadja helyét egy ábrándos szentimentalizmussal áthatott világnak, és még a természetben uralkodó zenei harmónia egyfajta képi megjelenítéséről is beszélhetnénk. József Attila káprázatos mezei tájjal ajándékoz meg minket. A költő élvezettel barangol be egy világot, amely szöges ellentéte, szinte a feje tetejére állítása haragosabb, engesztelhetetlenebb, megszenvedettebb és szenvedőbb költészete dermesztő emberi anomáliáinak. A költő lubickol egy szóban, egy képben, egy megérzésben. S így ünnepli a favágókat, akik valóságos antihősei egy sosem megírt, a mindennapi életben mégis létező regénynek. A világ értelmetlensége vereséget szenved a természet nyílt terében, amely nem ismeri a féktelenebb törekvések atavikus kicsinyességét. Itt a költő váratlanul a védelmezője egy olyan költészetnek, amely csak látszólag áll távol a társadalomkritika elkötelezettségétől. A vád még teljes egészében megvan, de itt fellazítják a kifejezés más regiszterei. Itt mások a technikák, más a nyelvezet, ám még jól érzékelhető egy csendes, higgadt emberiséggel való ölelkezés kanyargós útja:

Ott nagy nyugalom karol majd belénk És nékünk az most olyanigen jó lesz,

Háromszoros a jó, ha kettő kapja,