Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Di Francesco, Amadeo: József Attila és Dsida Jenő
Amedeo Di Francesco • József Attila és Dsida Jenő 47 nók azt az állandó igyekezetét, amellyel ezt az álláspontot - a társadalmi ellenzékiség tiszteletét és a programköltészet elutasítását - egyeztetni próbálja?”9 Dsida József Attila költészetével kapcsolatos megjegyzései érthetővé válnak az általa művelt tiszta költészet fényében. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Dsida számára a költészetben ábrázolt dolgoknak a fantázián keresztül kell kölcsönös kapcsolatba kerülniük egymással. Például az igétlen, főnévi kifejezések - mint ahogy majd látjuk a Nyár c. vers elején is - bizonyos fokig valós eseményeket jelölnek, és igék segítsége nélkül ereszkednek az empirikus időbe, mintegy jelezve, hogy időn túli eseményekről van szó. Dsida valószínűleg nagyon költőinek találta volna ezt a fajta szerkesztési megoldást, mert minden bizonnyal azt gondolta, hogy csak a képzelet szülte képeknek van helyük egy modern, humanista költeményben, amely az embert szolgálja, ezért nem tartalmaz olyan radikalizálódásokat, amelyek elferdítenék igazi, rejtett jelentését. A tiszta költészet szerint a láthatónak és az absztraktnak ugyanarra a szintre kell kerülnie: és így érthetővé válik az olyan kromatikus melléknevek keresése és használata, amelyek annyira keveset árulnak el a főnevekről, amelyekre vonatkoznak, hogy csak távolabbivá, titokzatosabbá teszik azokat. Mindezt jobban megérthetjük, ha a „modern klasszicizmus” fogalmához folyamodunk: „József Attila művének legjava egy olyan, egész korszakot magában foglaló költészettörténeti törekvés része, amelyet összefoglalóan modern klasszicizmusnak nevezünk. A költő, Szabó Lőrinccel, a kései Babitsosai és Kosztolányival, Illyéssel, Dsidával és Radnótival együtt az avantgárd kalandja után a hagyományokhoz visszatérő modernség egyik kiemelkedő képviselője volt”10. A fent idézett megjegyzést két okból is fontosnak tartom: 1) József Attilát beilleszti a modern klasszicizmus fogalmába, 2) József Attilát Dsida Jenő mellett említi e hagyományokhoz való visszatérésben, amely jelzi a két költőt erősen összekapcsoló költői igényt. A „modern klasszicizmus” fogalma magában foglalja a „tiszta költészetre” való törekvést, amely jellemző jegye József Attila és Dsida Jenő közös költői hozzáállásának. Természetesen a két szerzőnek nem a teljes költői termése a tiszta költészet keresése, sőt, azt is mondhatnánk, hogy életművükben szám szerint kisebbségben van a pusztán a nyelv mágiájának szentelt poézis. Mégis úgy említjük a tiszta költészetet, mint a két poétikát összekapcsoló láncszemet, mint egy olyan jellemzőt, amely lehetővé teszi, hogy József Attila egyes verseit olyan érzékenység és néhány olyan stíluselem szerint elemezzük, amelyek Dsida Jenő költészetének is sajátjai. 2 * 2. Ám nagyon közel áll Dsida érzékenységéhez és általában az erdélyi naturalizmushoz a Miért mondottál rosszat nekem, ez a költemény, amely mintha kinevetné, ki-
