Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Di Francesco, Amadeo: József Attila és Dsida Jenő
46 Űj Dunatáj -2005. JÚNIUS Amedeo Di Francesco JÓZSEF ATTILA ÉS DSIDA JENŐ 1. Egy nehéz, merész de ugyanakkor számomra nagyon csábító kísérletbe kezdek: egymás mellé állítok két, egymással látszólag semmi kapcsolatban nem lévő poétikát, összehasonlítom József Attila néhány versének sugallatait Dsida Jenő költészetének szenvedélyes tanulmányozása során bennem felébresztett gondolatokkal.1 Jelen tanulmányomban tehát elsősorban Dsida Jenőre gondolva fogok József Attiláról beszélni, elemezve két, Dsida érzékenységéhez közel álló költeményt, a Miért mondottál rosszat nékem és a Nyár címűeket. A két költő közti kapcsolat egyébiránt nem új a szakirodalomban, s elmondhatjuk, hogy abból a híres nevezetes kritikából született, amit Dsida írt a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetről2. Utalni szeretnék Bóka László 1966-os rövid jegyzetére3, amelyben egy először próbálkozik meg a két költő közti kapcsolat kutatásával, abból kiindulva, hogyan reagált Dsida József Attila költői programjára és poétikájára. Bóka László ezen igen rövid jegyzetének értéke abban áll, hogy körvonalazza Dsida reagálásának kronológiai folyamatát, időbeli fejlődését, az utat, amit megtesz az ideológia és a politika, a program és a poétika megkülönböztetésétől („Hideg fejjel megtanult program és ideológia ez József Attilánál.”4 Majd: „prográmjával talán sokkal inkább egyetértünk, mint együttérzőnk költészetével) József Attila költészetének teljes elfogadásáig. Hiszen Dsida ezt írja egy 1934-es levelében: „Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél.”6 Nem kevésbé fontos az, amit Kántor Lajos mond a két költő közti kapcsolatról A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben) című könyvében.7 Természetesen Kántor elsősorban József Attila költészetének erdélyi recepcióját rekonstruálja, mégis nagyon hasznosak és a bennük foglalt kritikai felfogás miatt figyelemre méltóak az említett két versre (Miért mondottál rosszat nekem és Nyár) vonatkozó megállapítások, amelyek egymáshoz való közelségét Kántor Lajos könnyűszerrel meglátja abban a művészi érzékenységben, amely közös a két költőnél. Az ő meglátásaiból kiindulva fogom elemezni a két költeményt. Dsida Jenőről írt monográfiájában8 Láng Gusztáv is foglalkozik az említett kritikával, és figyelmét ráirányítja a „tiszta művészetért” hadakozó Dsidára. Láng Gusztáv helyesen választja külön Dsidánál a marxista terminológia költőietlenségét és a pontosan az emberi fejlődés szolgálatába állított költészetet: „Nincs okunk kételkedni benne, hogy ez az állásfoglalás őszinte: a költő nem a társadalomjavító programok ellen szól itt, hanem a programköltészet ellenfeleként. Különben mivel magyarázhat-
