Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - F. Nagy Klára: Egy rántotta
F. Nagy Klára • Egy rántotta 43 végre hozzáláthat a rántott tojás tulajdonképpeni elkészítéséhez! És ezt magyarázd el most nekem, hogyan - fordult vissza a kocsmároshoz harsány érdeklődéssel. - Pontosan, mert attól tartok, én már el is felejtettem.- Nos, kérem szépen, a tojásokat öt percig főzöm...- ... legfeljebb öt és fél percig! Vigyázz! Azért kell ennyi ideig a zubogva forró vízben hagynod, hogy a fehérje megkeményedjen, de a sárgája puha maradjon. Hogy olyan legyen, akár az oeufmollét, ahogy a francia mondja. Aztán kiveszed a forró vízből, és hideg vízbe dobod. Pont másodpercnyire! Utána meghámozod a tenyeredben, és a tányérra helyezed. így van?- Pontosan így, kérem szépen! Aztán a főtt tojásokat lisztbe hentergetjük, majd a felvert tojásba, a prézlibe. Közben felmelegítjük a zsírt vagy az olajt.- Jó forróra...- ...igen, a zsiradék épp annyira forró és sok kell legyen, mint fánksütéskor!- De azt tudod, ugye, hogy a vaj is nagyon jó hozzá? Csakhogy ehhez a különlegességhez a vaj nem eléggé kalóriadús, ezért ha azt akarod, hogy valóban ízletes legyen, feltétlenül keverj hozzá némi marhavelőt is. Én így szeretem. Na és aztán?- Aztán, amikor a zsiradék sisteregni kezd, pontosan abban a pillanatban, beledobjuk a tojásokat, így azonnal megsülnek, majd szűrőkanállal sorra kivesszük és tányérra rakosgatjuk. Aztán ugyanabba a zsiradékba petrezselymet szórunk és megpirítjuk. Olyannyira szárazra, hogy evéskor csak úgy ropogjon a kedves vendég fogai között. Ha épp ennyire ropogós már, gyorsan kivesszük ezt is, s miután a zsiradékot lecsurgattuk róla, a tojásra szórjuk.- Ezután pedig nem marad más hátra, mint a forró tojásokra ráönteni a hideg majonézt.- Úgy ám! Látom, Doktor úr pontosan tudja a módját! Mert ez a titka az egésznek! Ezen élvezetes ínyencségnek pont e hőmérsékleti különbség adja meg a sajátos zamatát!- Ennyi pepecselés holmi tojásért? - méltatlankodott Hans.- Ennyi! Ha megkóstolod, belátod te is, hogy megéri a fáradságot! Igaz? - bocsátotta el széles mozdulattal a vendéglőst, akit e rövid beszélgetés valósággal megtáltosított. De alig lépett egyet, máris visszaintette, hogy hajoljon hozzá, s egy mély, színpadias sóhaj után a fülébe súgta: azért mégis inkább egyszerű olajjal kéri. Costicá sokatmondó fejbólintása arról tanúskodott, hogy szerinte is ez a legízletesebb változat, s csak természetes, ha így óhajtja, holott rég tudott az orvos cukorbajáról, s ha nem is tette szóvá, mindig diétásán készítette el ételét, a maga módján kímélve nagyra becsült vendége egészségét.
