Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - F. Nagy Klára: Egy rántotta
42 Új Dunatáj • 2004. március- Iszákos... Nem ez a lényeg... hanem az, ami ide juttatta szegényeket. De most ne erről beszéljünk... Figyeld csak... Hát nem veszed észre, hogy itt valódi folklór születik?! Hát hallod te ezt a szöveget? A kocsmáros büszkén könyvelte el lelkesedését, de tartózkodóan távolabb maradt.- Egy forralt cujka? Jöhet? - kérdezte halkan, mikor a jeles vendég magához intette. - Csak, hogy elüsse az időt, míg elkészül minden úgy, ahogy Doktor úr szereti... Amennyiben ma is megelégszik szerény konyhánkkal... - bólintott diszkréten a pult mellől figyelő feleségének, aki már előre örült a náluk nyilván nem mindennapi rendelésnek. Nemcsak az igazgató-főorvos tekintélye bűvölte el, de ahogy mindig az igazi ínyenc kedélyes fontoskodásával állította össze a menüt, úgy érezte rangot ad egyszerű kocsmájuknak is, ahova csak ritkán téved be turista a vasúti segédmunkások és a piaci árusok közé.- Nem bánom te, Costicá, de akkor hozz mellé egy-két rántott tojást is nekünk! Ezt csak te tudod elkészíteni úgy, ahogy szeretem!- Rántottát?! - hökkent meg Hans értetlenül.- Ne aggódj! Ha meghívtalak, nem maradsz éhes mellettem! Igaz? - biccentett sokatmondón a vendéglős felé, majd fejét hátra vetette, szemét behunyta, mintegy jelezve, mondja el, miről van szó.- Dehogy rántotta az, kérem! Doktor úr rántott tojást mondott. Az, kérem, egészen más valami!- De még mennyire! Kész szertartás az elkészítése. Mert, hogy e több fázisú kísérlet sikerrel járjon, egész sor, szigorúan tiszteletben tartott műveletet kell elvégeznie az embernek. Sorold csak el, Costicá, hogyan is készül ez az ételkülönlegesség!- Az kérem, úgy kezdődik, hogy előbb két tojásból majonézt keverünk. Mégpedig úgy, hogy hozzáadunk fél kiskanál ecetet, főtt tojásfehérjét és petrezselyem zöldjét.- Pontosan! De az a fehérje és az a petrezselyemlevél legyen ám nagyon finomra vágott! És aztán?- Aztán ezt a mártást félretesszük, a hidegre, és előkészítjük a lisztet, a felvert tojást és a prézlit...- Prézlit! - hangsúlyozta áhítattal. - Úgy van. Épp úgy, mint a sniclihez. Mert ha ennek a németül már alig tudó szász ivadéknak morzsát, netán bécsi szeletet mondanánk, nem is hatódna meg a szakértelmedtől! Igaz, Hans? De ne feledd ebbe is a petrezselyemlevelet! Csakhogy legyen ám valóban csupa levél, szár nélkül! És mondom, sok legyen!- Úgy lesz. Négy kötegnyi, a hat tojáshoz.- Na már most - bólintott ismét magarázón meghívottja felé,mintegy nyomatékot adva a vendéglős zsenialitásának -, ha Costicá mindezzel elkészült, és csakis akkor,
