Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

megnevezhetetlen pillanatban hibát (sebet) ejtettek rajta: „jobb végén kicsit elgörbült” de ez mit sem árt használhatóságának. Inkább gondolatra inspirál: mi történhetett ott és akkor, amikor a cipőkanál megsérült. Milyen mikrotörténetet őrizhet, milyen embereket, eseményeket rejthet ez a horpadás, és hol helyezkedik el mindez az időben? Brasch Izidor cipőkanalának amúgy is erősek az idővonatkozásai: „Legalább száztíz éves lehet, gondolta a férfi. Anyjától kapta a cipőkanalat, akinek szintén az anyjától maradt örökül.” (350)

(Hajnóczy Péter írásaiban sokszor ejt szót apjáról és anyjáról /nevelőapjáról és nevelőanyjáról/; apjáról gyakrabban és sokkal nagyobb vonzódással. Az Öreg, leszámítva talán a Jézus menyasszonyát, ahol az ő képe is már-már negatívba, hóbortos balekba fordul - melengető Hajnóczy-csillag az életmű baljós egén. De az anya lamentáló, henye, örökké panaszló alakja is gyakorta feltűnik a kötet lapjain. Az „anya anyja”, azaz az anyai generációk számolása pedig egy torokszorító másik szöveghelyet idéz a Jézus menyasszonya egymásba növő emlékképei közül:

„Behunyta a szemét, megpróbált végre elaludni. Félálomban egy hajót látott, amely a tengeren a kikötő felé közeledett. Anyja a parton állt, és várta, hogy a hajó kikössön. A hajón rég meghalt emberek álltak, köztük a nagyanyja, aki az ő születése előtt meghalt már [... ]

Aztán egy másik álmot látott a fiú, amelyet - állítólag - nagyapja álmodott, de anyja mindig úgy mondta el, mintha ő álmodta volna...” [507])

Az időt generációk felsorolásával történő számolás ősi/mitikus esete (lásd Ószövetség) áll itt fenn, társulva az időpont közelebbi megjelölésével (a hős születése). A két információ kiegészíti egymást, és más-más oldalról ragadja meg az olvasót.

Harmadik bekezdés óta tart a cipőkanál részletes leírása, és úgy tűnik, minden lényegeset tudunk már róla. Le is tudnánk rajzolni, s ha egy cipőkanál-múzeumban társai közé lenne helyezve, bizonyára felismernénk a kiállított darabok közt. Ilyen alapos leírás csak akkor lehetséges véleményünk szerint, ha ez a tárgy a valóságban is létezik, és aki bemutatja, róla magáról olvassa le az ismertetőjegyeket. Brasch Izidor cipőkanala ott van Hajnóczy Péter kezében, mikor a Perzsia fenti sorait írja, így néhány másodperc erejéig azonosítanunk kell, minden irodalomelméleti ellenvetés dacára, a szerzőt és a mű hősét. A cipőkanál nagy valószínűséggel most is megvan, ott lapulhat a Zsámbéki úti lakás egy zugában, és nevet a markába: valóban túlélte az őt magába fogadó szöveg hősét, túlélte megörökítőjét, és nyilván túl fog minket, olvasókat is. Brasch Izidor cipőkanala gyakorlatilag elpusztíthatatlan - és ez az a vonás, ami Hajnóczyt is megragadta. Egyvalamit nem él túl talán e hasznos kézműipari termék: az immár tárgyiasult, sérthetetlen egészként szemlélhető szöveget, fiktív lakóhelyét, mely híressé tette őt, a halottan is halhatatlan tárgyat.

9