Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

olcsó gumipapucsban ül, s mikor kimegy a mellékhelyiségbe, hirtelen elfelejti a nevét. Nehéz megtalálni azt a lélek- és szövegtani minősítést, ami erre az férfire és erre a helyzetre illik. De itt van már, még ugyanebben a bekezdésben, Brasch Izidor cipőkanala, „amit megjeleníteni szándékunkban állt”.

Az angol szótár mellett, azon a bizonyos kis hárompolcos állványon egy cipőkanál fekszik. A férfi „(k)ezébe vette a cipőkanalat, és forgatni kezdte. A fémből készült cipőkanál domború hasán a következő felirat volt olvasható:

Brasch Izidor Budapest Király-utcza 53.

A cipőkanál megfelelően öblös, lekerekített bal oldalába különféle női cipők voltak karcolva...”(349) - és sorjázik tovább a fotó-pontosságú leírás az iparosmesterség eme remekművéről, hogy az olvasó minél precízebb képet kaphasson e tárgy pontos miben- és milyen-létéről. De ezért-e, ezért van-e ez a nagyfokú pontosság, mely ugyanakkor, a pozitivista módszer hátulütőjeként, szét is zilálja, atomjaira is szedi a látványt? („...eredendően antiintellektuális attitűd, jó megfigyelési készség, rövidre fogott, lényegre összpontosító kifejezésmód, a mindennapi helyzetekben rejlő feszültségek kiemelése, higgadtság és a személyesség leszorításából következő viszonylagos tárgyilagosság, pszichologizálás és moralizálás nélküli közvetlen, tárgyszerű előadásmód jellemzi.”16 Erről az írói magatartásról, a módszer újragyakorlásáról volna szó csupán most is?)

Vagy mást akar itt a szerző, helyettesít, és átlép valahová a szöveg írott/mesélt világából valami tárgyiasabba, megfoghatóbba? Átlépi az irodalom állította korlátokat és határokat egy valóságtárgy emblematikus beemelése által? Magritte ráírja híres, meghökkentő szürrealizmusú vásznára, a fotorealista mód élethűen lefestett pipa17 alá, hogy „Ez nem pipa” - és valóban, nem is pipa az, csak a pipa képe, ha mégoly élethű is. Brasch Izidor cipőkanala sem cipőkanál, csak annak írott (még csak nem is festett) képe, funkciója mégis ellenkezője a Magritte-leleménynek. Ott egy hihetetlenül élethű és tárgyszerű dologról lepleződik le, hogy mégiscsak képmás; itt egy hihetetlenül élethűen és tárgyilagosan bemutatott objektum szerepel, mely - mind tartalmilag, mind formailag - képes áttörni az írásbeliség határait. Formailag azért, mert leírt betűből képpé, sőt, háromdimenziós, anyagban megmunkált tárggyá válik. Tartalmilag pedig azért, mert a szöveg további része épp erre fut ki. A cipőkanál emblematikus leírása nem öncélú írói bravúr, tárgy-megképzés a szöveg testén (az is érdekes lenne: egy a szövegből kiálló vésett, mintázott fémdarab; csillogó vastárgy, amint átüti a betűk halott világát), hanem mindemellett tartalmi érveket sorol önnön tartóssága, túlélőképessége, megsemmisíthetetlensége mellett, szemben emberlétünk (a főhős emberléte) törékenységével. Holott valaha, egy immár meghatározhatatlan és

8