Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Várady Zoltán: Tolna vármegye közigazgatásának helyreállítása a török kiűzése után

64

Űj ÖUNATÁJ • 2004. DECEMBER

Közbiztonsági okokból megyei katonaságot, egyfajta karhatalmat állítottak fel, az első kapitányuk Budai Ferenc volt. A katonaság tervezett 29 fős létszámát a későbbiekben anyagi megfontolásokból 6 főre csökkentették, s az alispán szolgálatára rendelték. A vármegyei börtön őrzésére még szintén az 1699. évben két hajdút fogadtak fel.

1699-ben került sor a vármegye részéről állandó bécsi ügyvivő (juratus ágens) kiválasztására Bellavics Gábor személyében, annak ellenére, hogy a vármegyei tisztségviselők gyakran kényszerültek Budán és Bécsben is hivatalos ügyeiket intézni. 1701- ben átmenetileg Dőry László, majd újra Bellavics kapott felkérést a vármegyétől.

Ezenfelül szintén 1701-ben több vármegye közös ügyvivői feladatkörével a nádorjavaslatára Hevenyessy János ítélőmestert bízták meg állandó megyei követ (ablegatus comitatensis) címmel.

Az 1700-as évből Bőse nevű megyei ügyész (advocatus comitatensis) működésére utaló adatot is tartalmaz a közgyűlési jegyzőkönyvkötet, Dallos volt megyei pénztárnok sikkasztási ügyének vizsgálata kapcsán. Pontos feladatköréről nincsenek egyéb információink.

A megyei önkormányzat legfontosabb fóruma a körülbelül kéthavonta tartott nemesi közgyűlés (generalis congregatio) volt.

Az ülések összehívása a főispán vagy az alispán feladata, akadályoztatásuk esetén a helyettes alispán intézkedett, az elnöklés teendőit is ők látták el. A gyűlésre a főpapok és főnemesek személyre szóló meghívót kaptak, a nemességet pedig a járások szolgabírái futárok útján értesítették, ha az időpontról az előző alkalommal nem született megegyezés. A megye egyetemessége (universitas praelatorum, baronum, magnatum et nobilium), a középkori megyei rendeket jelenti formailag. Közülük sokan a megyén kívül laktak, s legtöbbször megbízott (ablegatus vagy plenipotentiary) útján képviseltették magukat.

Sürgős intézkedési kívánalom esetén szűkebb körű, csak a legfontosabb tisztségviselők és az elérhető nemesek részvételével tartott ún. részleges vagy kisgyűlést (particularis congregatio) hívtak össze. Fontosabb kérdésekben azonban ez a fórum nem dönthetett.

A tárgyalt korszakban a megyének állandó központja nem volt, mégis kiemelkedő Simontornya jelentősége, ahol a legmegfelelőbbek voltak a feltételek a megyegyűlés megtartására. így nem véletlen, hogy a gyűlések többségére itt került sor, illetve 1723-tól az akkor legnépesebb, várral is rendelkező helység vált a vármegye székhelyévé.