Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra

Heilmann József • Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra 57

szenvedéstörténetének kezdete. „1944 őszén kis híján ötvenezer német hagyja el Magyarországot, Bácskából, Bánátból kétszázötvenezren menekülnek el, Romániából szászok ötvenezren. (...) Azok a németek, akik nem menekülnek el, vagy nem evakuálják őket, szinte csak a szovjet hadsereg által elfoglalt területen maradnak. A szovjetek 1944. október 20-án bevonulnak Belgrádba, s eljutnak Eszék vonaláig, hetekkel később Dél-Baranyában átkelnek a Dunán. A szovjetek északra vonulása nyomán katonai közigazgatást hoznak létre, a falvakban mindenütt felszabadítási bizottságok alakulnak, tagjaik helyi szerbek. A megtorló hadjárat két akcióban indul, egyik az azonnali letartóztatási hullám, a másik, részint az első következményeként, a napi likvidálás. A letartóztatások vég nélküli kihallgatással, veréssel, kínzással járnak; pincékbe, börtöncellákba rúgott embertömeg; menetek a crnjai, pancsovai, fehértemplomi, verseci, kikindai, zombori, újvidéki s más gyűjtőtáborokba. Októbernovember heteiben több mint ötszáz embert végeznek ki, a későbbi hónapok áldozatainak száma nyolc-tízezer. Megkezdődik a Bácskából a Szovjetunióba deportálás, negyvenezer embert hurcolnak el Ukrajnába, a Donyec-medence bányáiba, nyolcezer közülük meghal.

Romániában a német háborús menekültek nagyobb része visszatér szülőföldjére. Bánátból harmincötezer svábot, Erdélyből tizennyolcezer szászt visznek ki Oroszországba.

A magyarországi németek deportálása a Szovjetunióba az 1944. december 22-én kelt szovjet katonai paranccsal lép életbe (...) Magyarországról hatszázezer embert hurcoltak el hadifogolyként vagy civil deportáltként.”6 E döbbenetes tényekkel zárja könyve első részét Kalász, hogy e drámai hatású számadatok említésével előkészítse „a sváb holocaust” elbeszélését.

A Kitelepítés címet viselő második rész teljes egészében, hat fejezeten keresztül, a magyarországi németség kollektív megbüntetésével, a Szovjetunióba való deportálásával és a Németországba való kitelepítésével foglalkozik. A mű dokumentumregény jellege leginkább ebben a részben érhető tetten. A hazai németség kollektív megbüntetésének legkülönbözőbb formáiról és eseteiről számol be a szerző az érintettek elbeszélése alapján. A vagyonelkobzás, a kitelepítés, az internálás és jóvátételi munkára deportálás a Szovjetunióba, a választójogtól való megfosztás és a diszkrimináció egyéb módjai a kollektív felelősségre vonás bevált gyakorlatához tartoztak. Az áldozatok között a legnagyobb létszámot a kitelepítettek képviselték. Ezért is közöl Kalász az első fejezetben több a tárggyal foglalkozó jogszabályrészletet a magyar kormány ill. a minisztertanács rendeletéit a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről. „Magyarországon négyszáznyolcvan németek lakta község volt,