Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Kolontári Attila: Illyés Gyula a Szovjetunióban
42 ÚJ DUNATÁJ • 2004. DECEMBER tett rémhíreket el lehessen oszlatni. Ennek egyik legeklatánsabb példája G. B. Shaw ízléstelen magatartása. Amikor a vonat a szovjet határhoz közeledett, kidobálta az ablakon a magával hozott élelmiszereket, mert meg volt győződve róla, hogy a Szovjetunióban nem fog hiányt szenvedni semmiben. (Ő nem is szenvedett.) Hazatérése után pedig kijelentette, hogy soha nem látott még akkora bőséget és olyan jó ellátást, amilyen a Szovjetunióban van. A rendszer legitimációja szempontjából okvetlenül fontos volt valamiféle oktatási intézmény, gyermekotthon meglátogatása, hiszen ez jelezte, hogy a Szovjetunióban kiemelten foglalkoznak a fiatal generáció tagjaival, a jövő letéteményeseivel. De a programban szerepelt egy-egy mintaüzem, mintakolhoz megtekintése, leningrádi utazás, kaukázusi, fekete-tengeri kirándulás is Az utaztatást rendkívül ügyesen szervezték meg, a vendégben igyekeztek azt az érzést kialakítani, hogy programja spontán formálódik, hogy a hatalmas országnak nincsenek titkai előtte. A vendégek útjuk során „véletlenszerűen” térnek be egy-egy iskolába, gyermekotthonba. „Véletlenül” nyílt meg annak a zárt, a vonat többi részétől elkülönített vagonnak az ajtaja, amelyben Gide és társai utaztak a Kaukázusba. Minthogy puszta „véletlen” volt az is, hogy a szomszéd kocsiban egy komszomolista társaság utazott, melynek tagjai természetesen jól ismerték Gidet és műveit. Majd beszélgetés, népdalok, néptáncok következtek. Innen már szinte magától adódott a következtetés: „Mindannyian meg voltunk róla győződve, hogy semmilyen más országban nem ismerhettük volna meg ezt az azonnali és természetes meghittséget, hogy sehol másutt nem találtunk volna ilyen elbűvölő fiatalságra.” A Szovjetunióra 1929-ben leereszkedett a vasfüggöny. Míg korábban lehetséges volt a valós országba utazni, ott a valósággal szembesülni, 1934-ben Illyés Gyula már csak „képországba” utazhatott. Kérdés, hogy a látottak mennyire győzték meg, bűvölték el őt, mennyire volt képes, ha csak pillanatokra is a színpadi díszlet mögé látni. Nem véletlen az sem, hogy Illyés egyáltalán kijuthatott a Szovjetunióba. Egy későbbi, 1936-os szovjet követségi beszámoló Illyés Gyulát és a népi értelmiségieket tekinti az egyetlen olyan csoportnak Magyarországon, melynek tagjai legalább többé-kevésbé jóindulatúan viszonyulnak a Szovjetunióhoz. Ez az irányzat azonban gyengén szervezett, politikai befolyásuk nincs - teszi hozzá a jelentés. Egy másik dokumentum arról szól, hogy a követség rendszeresen eljuttatta Illyés Gyulához a Journal de Moscou francia nyelvű sajtókiadványt. Mindez azt mutatja, hogy Illyés Gyula részéről a Szovjetunió iránti érdeklődés rendszeres volt. Illyés utazásának megszervezésében és lebonyolításában minden bizonnyal része volt a magyar kommunista emigrációnak, melynek véleményét kikérte a szovjet írószövetség, hogy kiket érdemes meghívni a készülő kongresszusra Magyarország
