Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Kolontári Attila: Illyés Gyula a Szovjetunióban
Kolontári Attila • Illyés Gyula a Szovjetunióban 41 önként vállalt emberi szolidaritás igényéig, ezen eszmények letéteményesét pedig a náci fenyegetés árnyékában a Szovjetunióban vélte megtalálni. A nyugati értelmiség hozzáállásában rejlő lehetőségeket a szovjet propaganda igyekezett messzemenően kihasználni. A zarándoklat hasonlat megfordítva is igaz: a szent helyre csak beavatottak, vagy beavatás előtt állók léphetnek be, vagyis olyanok, akiktől méltán várták a kultusz további hitelesítését, erősítését. Szilágyi Ákos alkotta meg a koncepciós per kifejezés analógiájára a koncepciós utazás fogalmát, képországnak nevezi a Szovjetuniót: „A koncepciós utazás több mint irányított utazás. Valóságos műalkotás ez. Az utazáshoz szinte megköltik az országot. Az utazás során nem az ország - a hely - mégoly felszínes megismerésére kerül sor, hanem az ország képének felmutatására. Az országot úgy terítik az utazó elé, mint egy színielőadást, amelynek egyetlen értelme az, hogy az utazó valóságként higgye el és hitelesítse Nyugaton azt, ami nem valóság, puszta kép.” A koncepciós utazás szenvedő alanyából nem kicsikarják, hanem - ugyancsak Szilágyi Ákos szavaival - kicirógatják a vallomást. A zarándokút után a tanúságtétel következik: melynek végkicsengése, hogy ilyen szép és jó helyen, mint a Szovjetunió, ember még nem járt, a Szovjetunió az emberiség megváltásának letéteményese. A zarándokok többsége - a koncepciós perek vádlottjaihoz hasonlóan - eljátszotta a rá kirótt szerepet. Csak kevesen voltak, akik „eretnekek” lettek. A legismertebb közülük a már említett André Gide volt. Azonban ő sem az eszméből, csak annak sztálini megvalósulásából ábrándult ki. Visszatérés a Szovjetunióból című könyvében pedig leírta utóbb sokat idézett szavait, melyekért „kiűzetett a paradicsomból”: „Kétlem, hogy napjainkban egyetlen országban is, akár Hitler Németországában, ily kevéssé volna szabad a szellem, ennyire megaláznák, terrorizálnák, ennyire szolgaságba süllyesztenék.” A koncepciós utazás forgatókönyvének voltak bizonyos konstans elemei. Ide tartozott a rendkívül pazar és bőkezű vendéglátás, melynek foka nagymértékben függött a vendég személyétől, attól, hogy milyen politikai hasznot reméltek az illető megnyerésétől, a Szovjetunióval szembeni kedvező megnyilatkozásától. Ebben az értelemben egyébként sem Illyés Gyula, sem Nagy Lajos nem tartozott az elithez, így a felhajtás is kisebb volt körülöttük, mint egy neves angol vagy francia értelmiségi esetében. Ilylyés és Nagy Lajos kénytelenek voltak például néhány napot a szovjet határállomáson, Nyegorelojén vesztegelni, mivel Moszkvából nem érkezett meg határidőre a továbbutazáshoz szükséges pénz. A szovjet fővárosban sem várták őket a pályaudvaron, önállóan kellett megtalálniuk az írószövetség székházát. A bőkezű vendéglátás volt az első lépés, amivel a vendéget sikerült elkápráztatni, és az 1930-as évek elején mellesleg arra is jó volt, hogy a szovjetunióbeli éhínségről, nélkülözésről Nyugaton terjesz
