Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Kolontári Attila: Illyés Gyula a Szovjetunióban
40 Üj ÜUNATÁJ • 2004. DECEMBER Kolontári Attila ILLYÉS GYULA A SZOVJETUNIÓBAN Illyés Gyula 1934 nyarán mintegy két hónapot töltött a Szovjetunióban az ottani írószövetség meghívására. Eredetileg Nagy Lajossal együtt a szovjet írókongresszusra érkezett, amit azonban jó szovjet, orosz szokás szerint két hónappal elhalasztottak a tervezett időponthoz képest. Ottlétét tehát elsősorban arra kénytelen használni, hogy - saját szavai szerint - „megismerje az országot”. A témából és Illyés Gyula mesterségéből egyenesen következett, hogy a látottakat, tapasztaltakat itthon a szélesebb olvasóközönség elé tárja. Ennek eredménye lett az Oroszország - Útijegyzetek című könyv, 1934 októberében. A könyv születésével párhuzamosan a Magyarország című napilap 1934. szeptember végétől október végéig közölte önálló cikk formájában az éppen elkészült fejezeteket: „Ezt láttam Oroszországban” címmel. Hogy Illyés Gyula szellemi teljesítményét értékelni tudjuk, elengedhetetlen felemlíteni a szovjetunióbeli utazás nemzetközi és hazai összefüggéseit. Előrebocsátjuk, hogy nem a mű irodalmi elemzését kívánjuk elvégezni, hanem a történeti kontextusra vagyunk kíváncsiak. Az 1920-as, de még inkább az 1930-as években számos baloldali érzelmű nyugat-európai értelmiségi látogatott el a Szovjetunióba. A teljesség igénye nélkül néhány név a végtelennek tűnő névsorból: az angol G. B. Shaw, az amerikai H. G. Wells, André Malreaux, André Gide, Louis Aragon francia írók, Louis Fischer amerikai újságíró, Lion Feuchtwanger német író. A mozgalom olyan méreteket öltött, hogy a szakirodalom ezzel kapcsolatban értelmiségi zarándoklatról beszél. Minden kultúrában, vallásban a zarándoklatnak megvan a jól meghatározott rituáléja, a zarándokok pedig azért kelnek útra, hogy részesei legyenek a szent helyen átélhető katartikus élménynek. A zarándok nem készületlenül indul, rendszerint eleve egyfajta pozitív prekoncepcióval rendelkezik, úticéljában a megváltás lehetőségét keresi. Nem volt ez másképp a Szovjetunióba látogató baloldali értelmiségiek esetében sem. Közös volt bennük, hogy bizonyos mértékben valamennyien elidegenedtek saját társadalmuktól. A nyugati civilizáció szerintük zsákutcába jutott, tönkretette az embert, megrontotta az erkölcsöket, hiteltelenné vált, menthetetlen pusztulás lesz az osztályrésze. Ezt az érzést csak fokozta az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság. Ahogy terjedt és mélyült a krízis, úgy erősödött a Szovjetunió irányában megnyilvánuló érdeklődés. Szimptomatikus példája ennek André Gide feltűnést keltő megtérése, aki egyfajta polgárpukkasztó, szélsőségesen individualista, az erkölcsi nihilizmushoz közelítő álláspontról jutott el az 1920-as, 1930-as évek fordulóján a kollektivizmus, az
