Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Tverdota György: Magyar irodalom Európában - avagy a hungarológia helyzete
Tverdota György • Magyar irodalom Európában... 37 A magyar irodalomról való beszédnek megvannak a jól bevált módjai, működő csatornái. Az olvasónak az adott ország nyelvén kézikönyveket, tanulmányköteteket, monográfiákat, lexikonokat kell a kezébe nyomni. Minél nagyobb számban látnak napvilágot színvonalas folyóiratok világnyelveken, hazánkban és külföldön, mint a Hungarian Studies, a Hungarologische Beitrage, a Berliner Beitrage, a Cahiers d’É- tudes Hongroises, a Rivista di Studi Ungheresi, annál elevenebb és folyamatosabb a szellemi érintkezés a magyar és a befogadó ország szellemi élete között. Ilyen sorozat volt, kár, hogy megszüntették, az Officina Hungarica, amelyben idegen ajkú hungarológusok világnyelveken magyar témájú monográfiákat közöltek. Fontos alkalmai és eseményei ennek, az irodalom köré épült közvetítő folyamatnak az idegen nyelvű konferenciák, kollokviumok, kerékasztalok. Mielőtt a hungarológia jelenlegi helyzetéről és kilátásairól ejtenék néhány szót, fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet egy területre, amely a hungarológiai oktatás perifériáján helyezkedik el, de amelynek döntő szerepe van abban, hogy a magyar nyelv és kultúra tanítása eredményesen folyjék. A Magyar Kultúrintézetek és Collegium Hungaricumok munkájáról beszélek. A nézőpont persze megcserélhető és meg is kell cserélni. Az egyetemi hungarológiai oktatást is be lehet mutatni ama komplex tevékenység perifériájaként, amely a magyar intézetekben zajlik. A tapasztalat azt mutatja, hogy legszerencsésebb, ha egy városban mindkét intézménytípus jelen van és eredményesen működik együtt. Ahol kultúrintézet működik, ott ugrásszerűen megnő a magyar szakos hallgatók száma. A kultúrintézeti programok rendkívül erős kulturális motivációt biztosítanak azok számára, akik valamilyen okból érzékenyek a magyar kultúra iránt. Huszárik filmjének levetítése után például Párizsban megnőtt a Krúdyt olvasók száma. Amikor Vivian Hamy megjelentette az Aranysárkányt, az intézet vezetői ezt az eseményt nagyon helyesen összekötötték az azonos című film levetítésével. S a filmnek még akkor is felmérhetően megvolt az olvasásra serkentő hatása, ha meglehetősen középszerű filmalkotásról van szó. Az ördög, persze, itt is a részletekben rejlik. Áttekintésem minden pontjáról külön, részletesen beszélhetnék, s az igazi problémák akkor bukkannának a felszínre. Az adott keretek között be kell érnem azzal, hogy az irodalmi hungarológia jelenlegi helyzetének egy-két szembeötlő pontjára fényt vessek. Mindenek előtt nem alaptalan a félelem attól, hogy a hungarológia, ahogy a mezőgazdaság bizonyos területeiről mondják, az európai egyesülés egyik nagy vesztese lesz. Tudvalevő, hogy ez a terület a közelmúltig, ha nagyon szűk keretek között is, egyfajta fokozottabb állami védelemben és támogatásban részesült. Igaz, a vendégoktatói hálózat történelmi és kultúrtörténeti véletlenektől függően mindig is valamiféle
