Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Tverdota György: Magyar irodalom Európában - avagy a hungarológia helyzete

Tverdota György • Magyar irodalom Európában... 37 A magyar irodalomról való beszédnek megvannak a jól bevált módjai, működő csatornái. Az olvasónak az adott ország nyelvén kézikönyveket, tanulmányköteteket, monográfiákat, lexikonokat kell a kezébe nyomni. Minél nagyobb számban látnak napvilágot színvonalas folyóiratok világnyelveken, hazánkban és külföldön, mint a Hungarian Studies, a Hungarologische Beitrage, a Berliner Beitrage, a Cahiers d’É- tudes Hongroises, a Rivista di Studi Ungheresi, annál elevenebb és folyamatosabb a szellemi érintkezés a magyar és a befogadó ország szellemi élete között. Ilyen sorozat volt, kár, hogy megszüntették, az Officina Hungarica, amelyben idegen ajkú hunga­­rológusok világnyelveken magyar témájú monográfiákat közöltek. Fontos alkalmai és eseményei ennek, az irodalom köré épült közvetítő folyamatnak az idegen nyelvű konferenciák, kollokviumok, kerékasztalok. Mielőtt a hungarológia jelenlegi helyzetéről és kilátásairól ejtenék néhány szót, fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet egy területre, amely a hungarológiai oktatás perifériáján helyezkedik el, de amelynek döntő szerepe van abban, hogy a magyar nyelv és kultúra tanítása eredményesen folyjék. A Magyar Kultúrintézetek és Collegium Hungaricumok munkájáról beszélek. A nézőpont persze megcserélhető és meg is kell cserélni. Az egyetemi hungarológiai oktatást is be lehet mutatni ama komplex tevékenység perifériájaként, amely a magyar intézetekben zajlik. A tapasz­talat azt mutatja, hogy legszerencsésebb, ha egy városban mindkét intézménytípus jelen van és eredményesen működik együtt. Ahol kultúrintézet működik, ott ugrás­szerűen megnő a magyar szakos hallgatók száma. A kultúrintézeti programok rend­kívül erős kulturális motivációt biztosítanak azok számára, akik valamilyen okból érzékenyek a magyar kultúra iránt. Huszárik filmjének levetítése után például Párizs­ban megnőtt a Krúdyt olvasók száma. Amikor Vivian Hamy megjelentette az Arany­­sárkányt, az intézet vezetői ezt az eseményt nagyon helyesen összekötötték az azonos című film levetítésével. S a filmnek még akkor is felmérhetően megvolt az olvasásra serkentő hatása, ha meglehetősen középszerű filmalkotásról van szó. Az ördög, persze, itt is a részletekben rejlik. Áttekintésem minden pontjáról kü­lön, részletesen beszélhetnék, s az igazi problémák akkor bukkannának a felszínre. Az adott keretek között be kell érnem azzal, hogy az irodalmi hungarológia jelenlegi helyzetének egy-két szembeötlő pontjára fényt vessek. Mindenek előtt nem alaptalan a félelem attól, hogy a hungarológia, ahogy a me­zőgazdaság bizonyos területeiről mondják, az európai egyesülés egyik nagy vesztese lesz. Tudvalevő, hogy ez a terület a közelmúltig, ha nagyon szűk keretek között is, egyfajta fokozottabb állami védelemben és támogatásban részesült. Igaz, a vendégok­tatói hálózat történelmi és kultúrtörténeti véletlenektől függően mindig is valamiféle

Next

/
Thumbnails
Contents