Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Tverdota György: Magyar irodalom Európában - avagy a hungarológia helyzete
Tverdota György • Magyar irodalom Európában... 35 tudtak róla. Ezek az extrém példák mindennél jobban bizonyítják egy befogadói dimenzió meglétét, amely sokak szeme elől rejtve marad. A magyar irodalom külföldi esélyeit a hungarológiai oktatás területén mélyen befolyásolja az, hogy egy viszonylag újabb keletű dilemma hogyan oldódik meg. Korábban, egy hagyományosabb, nyugodtabb, akadémikusabb, voltaképpen maximalista igényű hungarológiai oktatás úgy jelölte meg önnön célját, hogy el kell érni, hogy a magyarul tanulni kívánó hallgató előbb-utóbb magyar nyelven olvassa a magyar irodalmi műveket. A fordítás, a szükséges rossz, ebben a koncepcióban „csak” jobb híján, kezdeti stádiumban, alárendelten képezi részét a hungarológiai oktatásnak. A gyakorlat persze mindig erősen korlátozta a koncepció érvényességi körét, hiszen a magyar irodalommal foglalkozó hallgatók túlnyomó többsége soha nem jutott el arra a szintre, hogy magyarul szabadon olvasott volna terjedelmesebb irodalmi művet. Űjabban egyre nagyobb tért hódított egy pragmatikusabb, pejoratív mellékíz nélkül minimalistának is nevezhető felfogás, amely tudomásul veszi a gyakorlatot. Szerinte a hagyományos hungarológia mellett szükség van kultúránk, irodalmunk olyan oktatására, amely eleve a befogadó nemzet nyelvén folyik. Tehát például németeknek németül kíván hungarológiát tanítani. A német hallgatót, aki nyelvünket meg akarja tanulni, az e koncepciót valló hungarológusok nem akadályozzák meg buzgalmában, de a kultúránk, irodalmunk iránt érdeklődő német diákot nem kívánják mindenáron rászorítani arra, hogy a magyar nyelv nehézségeivel megmérkőzzék, s a ragrendszerünk vagy a múlt időnk megtanulhatatlansága miatt lehangolt fiatal ne csak a magyar grammatikától, de Kosztolányi, József Attila vagy Kertész Imre műveitől is idegenedjen el. Ez utóbbi koncepció felértékeli, vagy legalábbis emancipálja a fordítást, s a lefordított szövegnek az eredetihez képest tapasztalható deficienciáját az oktatás folyamatában igyekszik a lehető legnagyobb mértékben felszámolni. E felfogás helyességét épp nekünk, magyaroknak a legkönnyebb belátni, hiszen a magyar irodalmi műveltség igen nagymértékben, a nagy népek irodalmi műveltségénél mindenesetre sokkal inkább, fordításokra épül. Az elmondottak alapján leszögezhetjük: annak érdekében, hogy a magyar irodalomnak bármikor lehetősége nyíljon eleven hatás kifejtésére egy szeminárium szűk keretében vagy az országos közvélemény körében, amint ez tapasztalataim szerint a franciaországi magyar kulturális évad során maximálisan megvalósult, irodalmunknak tárgyi vonatkozásban megfelelő szinten jelen kell lennie a helyszínen mind magyar nyelven, mind pedig a befogadó ország nyelvén. A tárgyi jelenlét megszokott helyei a könyvtárak, amelyeket az anyaországnak könyv- és periodika-küldeményekkel rendszeresen, átgondoltan és folyamatosan táplálnia kell. A könyvküldésnek meg
