Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Lajta Erika: Három tárcanovella
32 Űj DUNATÁJ • 2004. MÁRCIUS mányolva. Azért nincsenek elnyomva és kizsákmányolva, mert nálunk egy fia tőkés sincs, még csak mutatóba se. Megkérdeztem az apámtól, hogy mi munkások vagyunk-e. Apám elkomorodott.- Hát, azt nem mondhatom, hogy munkások lennénk.- És miért nem vagyunk munkások?- Mert nem gyárban dolgozunk.- De hát te miért nem gyárban dolgozol?- Mindenki nem dolgozhat a gyárban! Nagyon sok rendes ember van, aki nem gyárban dolgozik, hanem, mondjuk, a mezőgazdaságban, vagy éppen egy hivatalban... De azért nyugodj meg, Erikám, ha munkások nem vagyunk is, azért mi is vitathatatlanul a dolgozó néphez tartozunk! Hirtelen világosság gyűlt az agyamban:- Most már tudom, apuka, miért nem akartad vinni a vörös zászlót. Mert meg se érdemelted... Te nem is vagy munkás. Apám dühbe gurult. Ne beszéljek ilyen badarságokat! Ne foglalkozzak olyasmivel, amit nem érek föl ésszel! Ha még egyszer szóba hozom a vörös zászlót, akkor isten látja lelkét, nem áll jót magáért.- Nagyon bonyolult világban élünk! - zárta le a vitát kedvenc közhelyével. - Százszor meg kell gondolnunk, mit beszélünk! De még azt is, mit gondoljunk. Nőttem. Cseperedtem. Kezdtem rájönni néhány összefüggésre. Kezdtem belelátni a kártyákba. Kezdtem átlátni a szitán. Rájöttem, hogy apámnak igaza van: hatalmas gyakorlatot, állandó tréninget igényel, hogy úgy éljünk és viselkedjünk, hogy magunkkal se hasonuljunk meg túlságosan, de a külvilággal se kerüljünk kibékíthetetlen ellentétbe. Nemcsak arról volt szó, hogy az iskolában és az ismerőseink előtt tegyünk úgy, mintha hinnénk abban, amiben egyre kevésbé hiszünk - ez önmagában nem lett volna kivihetetlen feladat. Ez a tettetésnek és a színlelésnek csupán az alapfoka. A legnehezebben támadható magatartás, a szinte kikezdhetetlen viselkedés tulajdonképpen az volt, ha az ember apró jelzésekkel kimutatta: nem hisz abban, amiben még azok sem hisznek, akik szerint másoknak hinnie kellene, amit hinni képtelenség - ugyanakkor hisz abban, hogy olykor elengedhetetlenül szükség van arra, hogy úgy tegyünk, mintha hinni lehetne a hihetetlent. Hiszek, mert abszurdum. És nem hiszek, mert abszurdum.
