Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Tverdota György: Magyar irodalom Európában - avagy a hungarológia helyzete
34 Új DUNATÁJ • 2004. DECEMBER más jellegű szakmai program tárgyát a magyar irodalom külföldi jelenlétének esélyei képezték? Ki tagadná, hogy az ilyen összejövetelek tónusát a kételkedő, rezignált kérdés uralta, hogy érdekel-e külföldön egyáltalán valakit a magyar irodalom? Érdemese fordítani? Veszi valaki is idegenben magyar szerző művét? Kik olvassák a fordítást? A résztvevő általában azzal a meggyőződéssel megy el az ilyen rendezvényekre, hogy irodalmunkat érdemén alul ismerik és becsülik a nagyvilágban, és ez ellen nincs mit tenni. S végighallgatva az előadásokat, felszólalásokat, ebben a meggyőződésében megerősödve távozik. Azt gondolom azonban, hogy az ilyen defetista vélemények a helyzet nem-ismeretéből adódnak. Riadtan fürkésszük a könyvpiacon, a firenzei, moszkvai, helsinki könyvesboltokban, akad-e olyan vásárló, aki magyar író könyvét emeli le a polcokról, s megfeledkezünk a helyekről, amelyeken - ha nem is a rét fűszálaival vetekedő mennyiségben, de - bokorban terem az ilyen növény: megfeledkezünk az egyetemi tantermekről. Mindenesetre létezik egy olyan intézményrendszer, amely az irodalmunkat olvasó közönség utánpótlásáról hivatott gondoskodni. A magyar állam áldoz erre a célra anyagi javakat, alkalmaz szakembereket, s ezt a munkát bizonyos szervezettséggel, tervszerűséggel, előrelátással végzi. A magyar irodalmi jelenlét ügye tehát nincs kiszolgáltatva a véletlen spontán folyamatainak, a könyvesbolti vevő pillanatnyi szeszélyének. Az állami áldozatvállalás mértékével és módjával lehetünk elégedetlenek, de csak azért, mert egyáltalában létezik, s így értékelhető, megítélhető, kevesellhető. A fordítások felhasználását ilymódon a hungarológiai oktatás szavatolja. Hogy találkozik az idegen ajkú egyetemi hallgató a magyar író művével? Erre két példát említek a saját gyakorlatomból. Kosztolányi Néró, a véres költő című regényét tanítottam francia egyetemi hallgatóknak, amelyet némileg megcsonkítva, meglehetősen rossz fordításban a második világháború idején adtak ki Franciaországban. A kiadó régen megszűnt. Nagy nehezen hozzájutottam könyvtárból a könyv egy kissé rongyolt példányához. Legnagyobb gondom az volt, hogyan fogják tudni elolvasni hallgatóim a könyvpiacon feltalálhatatlan regényt? A következő órán mind a negyven összehasonlító irodalom szakos hallgató előtt ott volt egy kopott, kissé rongyolt példány. A kiadó raktárát ugyanis átvette egy másik kiadó, ezt a hallgatók kinyomozták, s az évtizedek óta raktáron lévő példányokat megvásárolták. Egy másik alkalommal Déry Óriáscsecsemője volt az előadás tárgya. Egy obskúrus lyoni kiadónál látott napvilágot a fordítás. Felhívtuk telefonon a kiadót, amely boldogan felszállíttatta a kért mennyiséget Párizsba. Kosztolányi elfeledett regénye és Dérynék a köztudatba be nem került drámája több mint fél évszázados tetszhalott állapotából a hungarológiai oktatás keretében halottaiból feltámadott. Úgy, hogy az olvasási statisztikák nem is
