Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Szerbhorváth György: Bevezetés német mitológiám lexikonába

30 Űj ÜUNATÁJ • 2004. DECEMBER Kérdik Önök, hová akarok én mindezzel kijutni. Hát oda, hogy 1986 óta nem ju­tottam ki a német rokonokhoz. Jött a háború, majd a vízumrendszer bevezetése. Em­lékeimmel azért hozakodtam elő, mert mostanság a régi Jugoszláviára való emlékek tartják lázban az egykori jugoszláv tagköztársaságok műveltebb közönségét, illetve nem kis számban azokat, akik Nyugatra emigráltak vagy menekültek. Az ötlet még a távoli 1989-ből származik, igazándiból úgy 2000 után indult be a dolog az interneten (www.leksikon-yu-mitologije.net). Bárki beírhatott ide bármit, ami az egykori, 1945- től 1991-ig létező, ún. titói Jugoszláviára vonatkozó emlékeit illette, legyen az autó, öltözködés, foci, csoki, vicc, Tito elvtárs maga és a többi partizán néphős, film, zene, irodalom, ital, ipari cikk vagy szexszimbólum. Lehet az pozitív vagy negatív, esetleg semleges emlék, valami érdekesség. Jugó-nosztaligia, ahogyan ezt nevezik. De nem arról van szó, hogy ideológiai értelemben visszasírnák a régi rendszert, nem, pusztán azokról a dolgokról van itt szó, amelyek mégiscsak az ember életének részét tették ki. És nem is kis részét. Talán gondoljanak a Németországban oly népszerű show-ra az egykori NDK-ról. Nemrég jelent meg a kötet is, a szerkesztők persze megrostálták az anyagot, min­denesetre inkább „profi emlékezők”, azaz írók, művészek jegyzik a szócikkek javát. A könyvet viszik, mint a cukrot, ráadásul Horvátországban és Szerbiában is megjelent. Az emlékek után mindig jelentős a kereslet, főleg, ha azok nem a háborús időkre, ha­nem éppen két háború közti időszakra, a famózus boldog békeidőkre vonatkoznak. És ha azok nem explicit politikai emlékek - nem a deportálásokra, tömeggyilkosságok­ra, a geno- és urbicídiumokra vonatkoznak. Bár lehet az háborús film is, csak a má­sodik világháborúra vonatkozzon, mint a „Valter védi Szarajevót” című szócikk. Már csak azért is ez a kedvencem, mert eszembe juttatja egyik padtársamat az általános iskolából, akit Valternak hívtak, minthogy ő Grazban született (később szerb rendőr lett, de aztán leszerelték, mivel mint magyar mégsem akart Koszovóban harcolni az albánok ellen). Ráadásul a szócikk címe németül van: „Das ist Walter”. Igen híres film ez, a Valter fedőnevű forradalmár Szarajevóban nyírja a német megszállókat - tipikus partizánfilm a hatvanas-hetvenes évekből. Én talán nem is láttam, legalábbis nem emlékszem. De igen híres lett - méghozzá Kínában! Gondolom, ezért is került akkor Jugoszláviában a figyelem középpontjába, mert Kínában állítólag minden idők leg­nézettebb filmje lett. Aztán 1999-ben, midőn a NATO Jugoszláviát bombázta, a kínai televízió interjút készített a film főszereplőjével, aki időközben Slobodan Milosevic kirakat-politikusává vált. És, ha minden igaz, az interjú hatására több millió kínai jelentkezett, hogy önkéntesként védelmezze Jugoszláviát. Kérdés persze, mi ebből a mitológia. Ahogyan az A yu-mitológia lexikona című kötet is mennyire mitológia, s mennyire „valóság”. Maga a visszaemlékezés azonban

Next

/
Thumbnails
Contents